Interjúk

 2015

Hullámvasút
interjú Makk Károllyal

 

Makk Karoly 

 

Szeretni kell címmel jelent meg az a vaskos könyv, amelyben elmeséled életed 70 évét a film világában, a filmkészítés bűvöletében. Fantasztikus memóriád van, hogy nevekre, dialógusokra, szituációkra ilyen hihetetlenül pontosan emlékszel! Hogy csináltad?

Nagyon sok beszélgetésen vettem részt olyan vetítések után, ahol a filmjeimet mutatták be és utána engem kérdeztek. Így folyamatosan fel kellett idéznem az adott film születésének körülményeit, a forgatás emlékezetes pillanatait, utóéletét fesztiválokon, találkozásaimat különböző sztárokkal és sok nagyszerű későbbi barátommal. Így edzésben voltam, vagyok. Régóta nógattak, hogy ezt a sok emléket és élményt meg kellene írni. Hajlottam is rá, de a végső indíttatást Kocsis András Sándor, a Kossuth kiadó vezetője adta meg, amikor egyenesen felszólított, hogy írjam meg – írjak meg egy részt – és küldjem el neki. Tetszett neki, és úgy vélte, két hónap alatt meg is írom. Innen gyorsultak fel az események. Azt a módszert választottuk feleségemmel, Hannával, hogy a kézzel írt szöveg alapján diktáltam neki, ő begépelte, és minden mondatot közösen csiszoltunk a lehető legpontosabbra. Ahogy elkezdtem konkrét eseményeket felidézni, egyik történet hívta elő a másikat. Ezért is alakult úgy, hogy bár megtartottam a kronológiát, de az oda kívánkozó másik, akár 10 vagy 40 évvel későbbi folytatás is idekerült. Így, ahogy az emlékezés megkívánta, asszociációs szerkezet lett a kötet struktúrája. Közben a kéthónapos tervből majdnem két év lett.

Az a fiatalember, aki 1944-ben bekerült a Filmgyárba, a filmkészítés műhelyébe, szinte fanatikusan igyekezett megtanulni a szakmát, a vágást, a kamera titkait, mi hogyan működik és áll össze azzá, amit a rendező megálmodott. Ez a szerelem: a filmkészítés, kitart máig. És ebben az a meglepő számomra, hogy lehetett világháború, forradalom, politikai változások, a filmkészítés varázsát és gondjait semmi sem tolhatta félre.

Azt gondolom, és gondoltam mindig, hogy nem az én dolgom a politika. A véleményemet, ha a munkámmal volt kapcsolatos, igyekeztem érvényesíteni, de a bennem felgyűlt tudást és érzéseket a filmjeimben fejeztem ki. Egyébként például Aczél György respektálta, a saját módján többnyire elfogadta a stílusomat, sok „speciális” vitával spékelve, közvetlenebb viszony alakult ki köztünk. Ennek története is benne van a könyvben.

1987-ben együtt voltunk Bacsó Péterrel és Veled Portugáliában egy nemzetközi filmfesztiválon. Most tudtam meg ebből a könyből, hogy mennyire összefonódott a pályátok, milyen közel álltatok egymáshoz.

Mondhatom, hogy végigzsűriztem a világon tartott különböző filmfesztiválokat Velencétől Amerikáig, és valahogy mindig nagyon jó társaság alakult ki. Bacsóhoz pedig valóban szoros barátság fűzött, minden nap beszéltünk egymással, még a halála előtti estén is felhívtam és arról beszéltünk, mit akarunk a közeli jövőben együtt csinálni.

Az előbb amikor a politikáról kérdeztelek, finoman elléptél. A Szerelemre gondoltam, az Egymásra nézve című filmedre vagy a Macskajátékra, amelyekben úgy szólaltál meg, ahogy akkor még senki.

Mit mondjak erre? Az ember teszi a dolgát, a minőségre felfigyelnek a végén, ha egyébként gondjaik is voltak.

Most még Balatonon vagy, a hétvégén már Pesten, az Olvasás éjszakáján. Kétlaki életet élsz?

Többnyire itt, Badacsonyban, nagyon szeretem a békét, a tájat. De most éppen dolgom is van, Balatoni Filmfesztivál van, ahol levetítik az Egy erkölcsös éjszaka és az Így, ahogy vagytok című filmjeimet, utána pedig beszélgetés következik. Rendszeresen vannak ilyen estek és 50–60 ember mindig összejön, hogy meghallgasson.

Az idén leszel 90 éves. De ha jól sejtem, nem tudsz tétlen maradni és vannak még terveid!?

Egy börleszk vígjátékot irogatok a jelenünkről egyelőre csak úgy, magamnak.

Szeretni kell – ez a címe a könyvednek. De a kulcsszó a hullámvasút. Az életedről gondolod ezt, vagy az életről általában?

A kettőt nem lehet szétválasztani...

 

Bán Magda

  


 

 

Én vagyok a kedvenc állatom
interjú Dolák-Saly Róberttel
 

Dolak Saly

 

Miért, mikor és hogy lett Önből író?

Hogy belőlem író lett-e, azt nem tudom. Írtam én réges-régen is mindenféléket, csak azok nem jelentek meg lapozható papírköteg formájában. És különben sem tudom, hogy kit nevezünk írónak. Aki sok könyvet ír, de nem igazán érdekel senkit, az vajon író-e? És ha valaki egyet ír, de azt kapkodják egymás kezéből, az író? Nem tudom. Eddig négy könyvem jelent meg, és ezek utóélete talán választ adhat erre a kérdésre a következő évtizedekben. Számomra az írás csak egyik a több féle önkifejezési mód közül, hiszen zenélek is, képekkel is dolgozom, de a színpadon, vagy a tévében is alkalmam nyílik a közönséggel kommunikálni. Ez azért nagyszerű dolog, mert míg az egyiket csinálom, rápihenek a másik feladatra, ami friss, új lehetőségként kínálja fel magát, és kikapcsol, szórakoztat.

Ami az írást illeti, először egy kéthetenként megjelenő lapban kaptam rovatot, ahova humoros írásokat és illusztrációkat szállítottam. Az újságnak egy idő után ez a rovat lett a legnépszerűbb oldala. De még ez sem motivált eléggé, hogy könyvet írjak. A kedvemet az hozta meg, hogy sokan érdeklődtek: tervezem-e könyv formájában kiadni ezeket?Az első kötet megjelenését is inkább heccnek gondoltam, és nem reméltem komolyabb figyelmet. Amikor aztán megjelent a Madáretető, én lepődtem meg igazán a fogadtatásán. Ma már a 9. kiadásnál tartunk, és több mint 40 ezer példány lelt gazdára.

Mikor jelent meg az első könyve?

2002-ben.

Mennyire fontos a mai korban a nyomtatott könyv?

Adatok nem állnak rendelkezésemre, hogy erről bármilyen szempontból nyilatkozzak. Nekem fontos, mert megszoktam a könyvet, mint tárgyat. De az új generációk meg majd a digitális olvasnivalókat szokták meg. Nem minősíteném egyiket sem.

Vajon mennyit változtak a XXI. században az olvasási szokások?

A kérdés több válaszlehetőséget tartalmaz. Én úgy gondolom, hogy a XXI. század első éveiben az emberek inkább hanyatt fekve olvastak, de a következő években az ülve olvasás vette át e vezető szerepet. Elképzelésem szerint a jövőben inkább a kézenállásos olvasás lesz a favorizált mód, ami persze akkor igazolódik, ha nem tévedek.

Ha a kérdés inkább a jelen század más időszakokkal való összehasonlító elemzésére utal, akkor pedig az alábbi gondolatok a mérvadóak. Szerintem a XXI. században sokkal többet olvasnak az emberek, mint például a kőkorszakban. Ennek az oka valószínűleg az, hogy az ősemberek napközben nem értek rá, mert vadat kellett kergetniük, este viszont nem volt olvasólámpa, így nem látták a betűket. Ha a kérdés más szempontra vonatkozott, akkor a válaszaimat visszavonom.

Mit gondol az e-könyvekről?

Életem első könyve az ABC volt. Azt hittem, hogy ennyi idős koromra már a z-nél tartunk majd. Nem tudom, mit gondoljak. Nekem nincs e-könyvem. Akinek van, és örül neki, annak semmivel sem rosszabb, mint annak, akinek papír könyve van, és arra esküszik. Mindenki örömének létjogosultsága van.

Idén újabb könyve jelent meg, tehát van értelme írni!?

Ez nem így merül fel. Az ember nem csak azért ír,mert értelme van. Az egyik haverom cigizik például, a másik meg sokáig fent van éjszaka, de olyan is van, aki rendszámokat gyűjt. Aki ide kerül, erre a világra, igyekszik valahogy eltölteni az időt. Sokan grafomán módon irkálnak az internetre mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Az írás néha nagyon szórakoztató, néha terhes, de nagyszerű, amikor megszületik valami jó belőle. Én kicsit el vagyok kényeztetve, mert sokan megvették a könyveimet. Ez például inspiráló tud lenni.

Miről szól a legújabb könyve?

Rólam. A címe: Én vagyok a kedvenc állatom. Persze ez sem igaz teljesen, mert kutyákról és macskákról szóló versek találhatók benne, és néhány állatos dalom kottája, melyeket az elkövetkező napokban már hangszerelt formában le lehet tölteni az internetről.

Mit gondol az Olvasás éjszakájáról?

Azt, hogy milyen mázli, hogy kitalálta az emberiség a villanykörtét, mert anélkül sok bosszúságot okozna a rendezvény az olvasni vágyóknak.

Gondolom, most is ír, mit?

Emailt egy ismerősömnek, akiről tudom, hogy rossz alvó. Megírom neki, hogy jöjjön el az Allee-ba október 10-én, szombaton, 21 órakor, ahol az új könyvem grafikusával, Igor Lazin barátommal megpróbáljuk elaltatni őt. Mesélünk neki, zenélünk, és horkolunk is, hogy mély álomba merüljön.

 

Fejes Imre

 


 

A gazember is mondhat igazat
interjú Bartis Attilával
 

bartis a 

 

Életszerű, hogy a magyar irodalom nem tud elszakadni az elnyomástól, bizonyos értelemben diktatúrában élünk. Másrészt viszont a legindokoltabb félelem is elhomályosíthatja a tisztánlátást, és egy gazember is mondhat néha igazat – figyelmeztet a hisztérikus közbeszéd veszélyére Bartis Attila. A Nyugalom szerzőjével a családi-baráti kötelékeiről, októberben megjelenő új könyvéről is beszélgettünk az Olvasás Éjszakája kapcsán.

2010-ben jelent meg Kemény Istvánnal közösen jegyzett beszélgetős könyve, az Amiről lehet. 2012-ben rövidebben, de ismét felvették a párbeszéd-fonalat. Folytatnák a későbbiekben is?

Szeretek beszélgetni, bár nem vagyok jó beszélgető. A könyv csalóka, hiszen azt részben „csak" írtuk. És olyankor órái, napjai vannak az embernek egy mondatra. Istvánnal viszont lassan harminc éve le se tettük a fonalat. De nem tudom, hogy mostanában lenne-e értelme ebből újabb könyvet írni. Talán majd évek múlva.

Mi az, amiről mindenképpen kérdezné költőbarátját, és melyik témát kerülnék?

Azt nem tudom, miről kérdezném, arra viszont törekednék, hogy bármiről beszélhessünk. Ha valamiről inkább nem beszélnek, ott valami neurózis van.

Az egyik Kemény-beszélgetés során mondta, "Szóval most élni tudni még itthon se nagyon". Változott ez az utóbbi években?

Nem tudom, az utóbbi két évben alig voltam itthon. Előbb majdnem egy évig Berlinben, rögtön utána egy évig Indonéziában éltem. Pontosabban Jáván, hiszen Indonézia inkább kontinens, mint ország. És oda is szeretnék visszamenni minél előbb. Tehát annyi mindenképpen változott, hogy legalább törekszem „élni tudni". Másrészt eszembe nem jutna végleg elhagyni az országot. Harmadrészt, bár inkább mindenek előtt: teljesen mindegy, épp hol telnek a hétköznapjaim, Jogjakartában ugyanúgy magyar író vagyok és maradok egy életre, mint Budapesten, Marosvásárhelyen, vagy Berlinben.

Gyerek volt még, amikor Erdélyből Budapestre költözött, és ahogy magáról mondta, nem voltak ifjúkori kapaszkodói. Kereste a későbbiekben ezeket a fix pontokat, vagy megtanult sodrásban élni?

Az, hogy nincsenek az embernek kapaszkodói, nem azt jelenti, hogy sodrásban él, hanem, hogy kívülállónak érzi magát. Amúgy ez egy rossz mondat volt, legalábbis félreérthető. A két gyerekem fix pont, István fix pont. Szerencsére még vannak fix pontjaim.

Szárhegyi otthonában egy bútort sem cserélt ki berendezése óta – legalábbis korábban még ez volt a helyzet. Elkerülhetetlen kötődni valamihez?

Mindenki kötődik. Ha nem tárgyhoz vagy helyhez, akkor valami egyébhez. Még az is, aki tűzön-vízen át hangoztatja, hogy ő nem.

Bozgor, vagyis hazátlan, egyesek így nevezik románul az erdélyi magyarokat. Amikor ezt a szót hallja, mit érez? Fontos, hogy a haza legyen a viszonyítási pont?

Ha nekem mondják, félek. Ha másnak, akkor felháborodom. Ha jó viccben hallom, nevetek. A bozgor is ugyanúgy működik, mint a társai: zsidó, cigány, nigger. Azt viszont én nem mondhatom meg, hogy valaki másnak mi kell legyen a viszonyítási pont. Igaz, ő sem kérdőjelezheti meg az enyémet.

A nemzetközi könyvfesztiválokon állandósult, hogy a magyar írókat, költőket elsősorban nem is könyveikről, hanem a diktatórikusnak tartott kormányról kérdezik. Mennyire alakítója és elszenvedője ennek a helyzetnek a kortárs magyar irodalom?

Bizonyára van, aki alakítója, s van, aki elszenvedője. Meg van, aki egyszer csak szenved attól, amit ő is alakított. De ez az egész életre érvényes, nem csak az irodalmira. Meg persze, van, ami a magyar íróktól független. Például az adott országban uralkodó gondolkodásmód, beszédmód, érzékenységek. Németországban például mindig is nehéz volt egy irodalmi esten kizárólag irodalomról beszélni. Ehhez nem kellett Orbán. Én legalábbis beszélgettem ott már másokról is. A magyar írók vagy bárki felelősségét inkább abban látom, hogy felismerik-e, akár a legindokoltabb fóbia is mikor megy a tisztánlátás rovására. Például ha egy gazember mond ki egy igazságot, attól az még igazság marad. És van, amikor ezt nem vesszük észre, és bután nekimegyünk annak az igazságnak. Számomra oldaltól függetlenül ez a kétségbeejtő a mi közbeszédünkben, meg a rólunk való beszédben is.

Ha öntől kérdeznék, hogy tényleg ennyire rossz a helyzet Magyarországon, mit válaszolna?

Ugyanazt, mint amit az elmúlt években is válaszoltam. Hogy annál is rosszabb, mint hiszik, csak másképp. A gazdasághoz nem értek, de a kultúrához egy kicsit igen. Az etikát meg inkább szóba se hozom. Csak vigyázni kell a hasonlatokkal, párhuzamokkal, mert pocsék diagnózishoz vezetnek, és abba a beteg általában belehal. Igen, itt bizonyos értelemben diktatúra van, csak Orbánt ne vessük össze se Adolf Hitlerrel, se Kádár Jánossal, mert ő nem úgy működik. Mert az rossz diagnózishoz vezet. Az nem segít.

Ha a Sorstalanságot, az Évkönyvet, A fehér királyt vagy A kéklő párát említjük, mindegyikben ott feszül a terror energiája. El lehet vonatkoztatni a kortárs prózát ettől a tematikától? Morális kötelesség a diktatúrákra emlékeztetni, vagy a témaválasztás egyfajta szakmai érdekházasság?

Szakmai érdekházasság lenne az irodalom és az élet házassága? Hát aligha.

Apró válaszként mondta Kemény Istvánnak: létezik emberi jóság és gonoszság. Ma miben, hol látja a legerősebben ezek bizonyítékát?

A jóságot legutóbb egy néniben láttam, aki feltehetőleg a fél nyugdíját arra költötte, hogy banánt vegyen a Keletinél a menekült gyerekeknek. A gonoszságot meg ugyanebben a néniben láttam, amikor torkaszakadtából ordibálni kezdett, pusztán mert meglátta a fényképezőgépet a nyakamban. Ha teheti, nem csak hülyeségeket ordít, hanem agyonver. Teljesen mindegy volt neki, hogy miért vagyok ott, fényképezek-e egyáltalán, egy tőmondatot sem tudtam végigmondani. A jóság ott kezdődik, amikor érdekel a másik. A gonoszság pedig ott, amikor nem érdekel. Mi pedig hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mindkét esetben ugyanarról a néniről beszélünk.

Nyugalom után újabb nagyregénybe kezdett, de ezt többször átírta, félig megsemmisítette. Mikorra készülhet el, várhatóan miről szól majd az új kötet?

Már befejeztem, október közepén jelenik meg. Az a címe, hogy A vége. Ennél többet nem tudok róla mondani.

A csöndet úgy után újabb fotóalbumot is megjelentetne? Ez is mobilképek gyűjteménye lesz, vagy felhagy a mobilfotózással?

Telefonnal már nem fényképezek, de most, hogy a regényt befejeztem, valószínűleg pár évig csak a fotográfiával fogok foglalkozni. Az Üres Kína már majdnem kész, A szigeteken épp most áll össze, de ez a könnyebbik része, ezek új anyagok. Feldolgozni az elmúlt húsz év sok tízezer negatívját, az sokkal nehezebb lesz.

 

Koncz Tamás

  


 

„Ha ma lennék fiatal, nem az irodalmat választanám"
interjú Spiró Györggyel
 

spiro 500x632

 

A legtermékenyebb magyar drámaíró, darabjai folyamatosan műsoron vannak, de történelmi regényei is nagy példányszámban fogynak. Az idei Könyvhétre jelent meg legújabb, Diavolina című kisregénye. Ha ma kezdené pályáját, nem lenne író, és ha választhatna a szocializmus és a kapitalizmus között, egyiket sem választaná. Spiró Györggyel az Olvasás Éjszakája előtt beszélgettünk.

Gyakran ír történelmi regényt: a Kerengő például a Monarchia korában játszódik, Az Ikszek a szétszakadt Lengyelországban, aFogság a Római Birodalom idején. Legutóbbi regénye, a Diavolina a cári Oroszország utolsó, illetve a Szovjetunió első éveit mutatja be. Ez korszak a nagy átalakulások kora, ami napjainkra is jellemző, még ha más jellegűek is ezek a változások. Törvényszerű a nagy birodalmak és a nagy eszmék bukása? Egyáltalán születhetnek még új ideológiák és működőképesek lehetnek teljesen új rendszerek, vagy innentől kezdve már tényleg csak önmagát ismétli a történelem?

Olyan társadalmi formációkkal foglalkoztam, amelyek az adott pillanatban hasonlónak tűntek ahhoz, amiben éltem, és úgy gondolom, hogy valóban volt strukturális megfelelés például az 1815-ben kezdődött Szent Szövetség korszaka és az 1970-es évek között, amikor Az Ikszeket írtam. Az emberi psziché biztosan nem változott az elmúlt néhány ezer évben, és hasonló körülmények között hasonlóan reagálunk. A tudományos és technikai fejlődés azonban óriási, és ez az életünkre is visszahat. A nagy birodalmak szét szoktak esni, de a nagy eszmék megmaradnak, új formát öltenek. Nagyon dinamikussá vált az emberi történelem utolsó két és fél évszázada, és ez egy ideig így is fog maradni.

Diavolina több tucatnyi szereplője közül egyik sem kitalált alak, a cselédként, később orvosként dolgozó szerető szemszögéből meséli el Gorkij életét. A regény egyik fő motívuma az értelmiség tehetetlensége: sodródnak, menekülnek, a rendszer bábjává vagy ellenségévé válnak. A hatalomnak nem szakemberekre, hanem káderekre van szüksége. Ez párhuzam lehet akár a későbbi Magyarországgal?

A kérdés, amit meg kellett fogalmaznom a XX. századi történelemmel kapcsolatban, a következő: kivételes jelenség-e a bolsevizmus, vagy tipikus? Az utóbbi időben úgy találom, hogy tipikus: az alulfejlett, félfeudális (vagy a feudalizmusba visszakényszeríthető) társadalmakban szükségszerűen megjelenik akár Európában, akár Dél-Amerikában, akár Ázsiában. Ez azt is jelenti, hogy érdemes komolyan foglalkozni vele. Bolsevizmust mondok, ami a gyakorlatban megvalósult forma, és nem kommunizmust, ami elvont idea, és még nem lett kipróbálva. Az értelmiség fogalma egyébként csak nálunk, Kelet-Európába létezik, az angolszászok nem ismerik, és nem is nagyon értik, mi az, hogy valaki a saját szakmáján és a saját családján kívül az ország ügyei iránt is fogékony. Nyugat-Európában sok helyütt létezett értelmiség a XIX. században, de már megszűnt, ami nem azt jelenti, hogy érdekképviseletek ne lennénk. Vannak, és néhol hatékonyan működnek, sokkal inkább, mint Kelet-Európában. A középen lévő rétegek általában azért sérülékenyek, mert van mit veszteniük. Ők hozzák létre a vallási szektákat – például a kereszténységet is a gazdagabb városi polgárság támogatta annak idején –, és hagyományosan ők menekülnek a háborús övezetekből, mert meg tudják fizetni. A nagyon fent és a nagyon lent élők ezt a fajta bizonytalanság okozta testi és lelki mobilitást nem ismerik.

Ellentmondásos főszereplőt talált: Gorkij hol bírálta, hol pedig legitimálta a rendszert. Életeket mentett, de asszisztált is a diktatúrához. Pályája, miközben remekműveket írt és mások útját egyengette, mintha kizárólag forradalmakból és száműzetésekből állt volna, többször szembefordult Leninnel és Sztálinnal, ugyanakkor vissza-visszatérve támogatta is őket. Elég, ha egy író megmarad írónak, vagy teljesen mindegy, melyik oldalra áll, mert úgyis besorolják valahova? Megítélhető valaki pusztán a munkássága alapján?

Az író személyes viszketegségétől nem függ, mennyire tehetséges és mennyire kitartó a munkában. Petőfi is nagy költő, és Pilinszky vagy Weöres Sándor is az. Sokszor más besorolást érdemel az illető emberként, mint alkotóként. Vannak kínos esetek, persze, Gorkij ide sorolható. Végső soron a művek számítanak, de addig nemzedékek múlnak el. Sajnos semmi garancia, hogy a remekművek megmaradnak. Az ókori remekművek 7-8 százaléka maradt csak ránk, a többi elveszett akkor is, ha Szophoklész vagy Euripidész írta. Pheidiásznak, a legnagyobb szobrásznak, akit alappal vagy alaptalanul azzal vádoltak, hogy óriási összeget sikkasztott, egyetlen műve sem maradt ránk, csak gyönge másolatok.

Miben hihet ma egy író? Gorkij csalódott a hazájában és a Nyugatban, a régi és az új rendszerben is...

Gorkij már kisgyerekként csalódott mindenben és szinte mindenkiben, később semmi sem lepte meg. Volt egy magára erőszakolt ideája, hogy az ember nevelhető, amiben maga sem hitt igazán, de ehhez mindvégig tartotta magát. Nála talán érdekesebb Fejes Endre esete. Az 1975-ben megjelent Szerelemről bolond éjszakán című egészen páratlan regénye a nihil és az életösztön különös összjátékát mutatja a háború utáni Nyugat-Európában kóborló magyar vagabundok lelkében. Minden okuk megvolt ezeknek az ifjú tolvajoknak – esetenként gyilkosoknak –, hogy ne higgyenek senkiben és semmiben, intelligensek voltak és buták, műveltek és műveletlenek; mélységesen egzisztencialista mű, amilyet egyébként Gorkij is írt egyszer. A naiv hit nem garantálja sem a túlélést, sem az erényességet. Gyakran jobb, ha nincs. Fejesről csak azért beszélek, mert most halt meg úgy, hogy soha nem becsülték kellőképpen, és az említett regényét sem ismerik.

Gorkijt tulajdonképpen hárem vette körül, és nemcsak családja, szeretői, hanem barátai és ellenségei is vele éltek. Még az emigrációban is jelentős méretű udvartartással rendelkezett, tucatnyian élősködtek a vagyonán. Érthető, hogy mivel szegény sorból emelkedett ki és a cári Oroszország ellensége volt, odahaza és Nyugaton is elismerték. Mai szemmel nézve mégis felfoghatatlan, hogy egy író ennyire sikeres és gazdag legyen. El tud képzelni napjainkban és a jövőben hasonlót, vagy az ilyesmi ma már csak sportolók, filmsztárok és popzenészek kiváltsága?

Gorkij még a filmipar berobbanása, a rádió és a tévé feltalálása előtti utolsó pillanatban lett nemzetközi sztár, nem volt még akkor egyéb, csak a könyv és a színház, és ő mind a kettőben nyomult. A sztárlét velejárói ugyanolyanok voltak, mint ma, ezt Móricz Zsigmond is megtapasztalta, mint a naplójából kiderül. Azóta nem az írók a sztárok.

Míg az Ön generációjának legkiemelkedőbb íróit viszonylag szélesebb körben ismerik és olvassák, a fiatalabbakat (és itt most nem csak a saját generációm pályakezdőire, hanem a negyvenes-ötvenes középgenerációra is gondolok) inkább csak egy szűk körben ismerik. Jól látom, hogy létezik ilyen törésvonal?

Ez pontosan így van. Nagyon nehéz ma betörni az egyre szűkülő könyvpiacra. A folyóiratok megszűntek vagy éppen hogy csak vegetálnak, a színházak egyre kevésbé mernek új írókat bemutatni, az új nevek felépítése a könyvkiadásban komoly ráfordítást igényel, amire kevés kiadó képes. Ha ma lennék fiatal, nem az irodalmat választanám.

Figyeli a legfiatalabb, pályakezdő szerzőket? Lát kiemelkedő tehetségeket, érdekes tendenciát, új irányvonalat?

Olvasom a kortársakat, ugyanannyi a tehetség, mint mindig, csak most megint igen nehéz a dolguk. Nekünk sem volt persze annyira egyszerű, az indulásunkat jó tíz-tizenöt évvel késleltették az idősebb pályatársak és a cenzúra. Ha lehetne választani a szocializmus és a kapitalizmus között, egyiket sem választanám.

Gorkij napi penzumot teljesített. Így dolgozik Ön is, vagy ez az adott időszaktól, témától, műfajtól függ?

Sose volt napi penzumom, mert soha nem az írásból éltem. Hol írtam, hol nem írtam. Ahogy elnézem, sokat dolgoztam, de nem tudom, hogy mikor.

 

Szarka Károly

  


  

"minden irodalmat népszerűsítő rendezvényt szeretek" -
beszélgetés Vámos Miklóssal
 

MiklosVamos

 

Miért, mikor és hogy lett Önből író?

Poénosan hangzik, mégis igaz, hogy belőlem sosem lett író, én eleve annak születtem. Sőt, már anyám hasában is írni és olvasni akartam, jeleket adtam, hogy dobjanak be könyvet, papírt, ceruzát, továbbá vezessék be a villanyt, de anyám félreértett, mint azután oly sokszor – azt hitte, rúgkapálok, mint a többi normális gyerek. Mindenesetre már akkor írtam, óvodás koromban, amikor manuálisan persze még nem tudtam írni, történeteket fabrikáltam a fejemben. Elmondtam valamennyi felnőttnek, aki az utamba akadt. Ez nem lett volna baj, de többször, mindig kicsit változtatva rajta. Gondolom, ez volt a korrektúra.

Mikor jelent meg az első könyve?

1972-ben, akkor 20 éves voltam. De már 18 éves koromban elfogadták, csak aztán sebesen visszaküldték, egy politikai hideghullám hatására. Ugyanígy járt akkor Ladányi Mihály, Györe Imre és más gyanús elemek. Rég volt, legokosabb nem emlékezni rá. Az első kötetem címe: Előszó az ábécéhez, groteszk novellákat tartalmazott. Emlékszem, 18 forintba került.

Mennyire fontos a mai korban a nyomtatott könyv?

Szerintem nagyon. Biztosra veszem, hogy kis hullámvölgy után a nyomtatott könyv fog győzni, csak sokkal korszerűbb technológiával és papíron készül majd.

Vajon mennyit változtak a XXI. században az olvasási szokások?

Rengeteget. Szerintem ma sokkal többet olvasnak a fiatalok, csak éppen nem könyvet, hanem mást, és ugye a neten, monitoron vagy okos telefonon. Nem baj. Ami sok embernek tetszik, abban van valami. A népet nem lehet leváltani.

Mit gondol az e-könyvekről?

Van e-olvasóm, főleg utazásra és nyaralásra viszem magammal. Otthon azért az igazi könyveket választom, és nagyon szeretek könyvtárba járni.

Idén már a második könyve jelenik meg, tehát van értelme írni!?

Igaza van, az Ének évada tavasszal jött ki az életműsorozatban, három régebbi kisregény van benne. Augusztusban jelent meg aBeatles és én, és fogódzkodjon meg: október végén lesz egy harmadik: bárnovellák + FAKCIÓK címmel. A bárnovellák 1998-ban megjelentek, a FAKCIÓK-at az elmúlt években írtam. A Beatles és én kiadói fölkérésre készült. A címben szereplő zenekar és néhány kortársuk magyarra és főleg énekelhetőre ferdített dalszövegeit tartalmazza, meg a hozzájuk tartozó prózai magyarázatokat. Azért használom a ferdítés szót, mert voltaképpen az eredeti számok ihletésére írtam azoktól gyakran nagyon eltérő, általában humoros dalszövegeket.

Miért pont a Beatles?

Ifjúkorom legendás zenekara volt, melynek a fele meghalt már, de a számaik népszerűbbek, mint valaha. Meggyőződésem hogy John Lennon és Paul McCartney a huszadik század legfontosabb zeneszerzői közé tartozik, szövegíróként is jelentősek. Majdnem minden számukat ismerem, szeretem, sokat el is tudok gitározni és énekelni, úgy, ahogy, annyira, amennyire.

Mit gondol az Olvasás éjszakájáról?

Minden könyvet és irodalmat népszerűsítő rendezvényt szeretek. Ezért föl is lépek, Karácsony Jánossal Beatles-dalokat fogunk énekelni este, a Nyugati téri Alexandrában.

Gondolom most is ír, mit?

Egy vastag regényt, Az a címe: Hattyúk dala, kétezer év története, a színhely Pécs és környéke. Talán jövő karácsonyra megjelenhet, ha nem hagy el a szerencsém. De miért hagyna el?
 

Fejes Imre

 


  

Csajos program, éjszakai repülés és jótékonykodás –
Az Olvasás Éjszakája az Alexandránál

 

Kehl Dora

 

Egy blogot és egy vetélkedősorozatot eredményezett az Alexandránál az elmúlt években az Olvasás Éjszakája. Kehl Dórával, a könyves cég marketingvezetőjével az idei esélyeket is latolgattuk.

 

- Milyen körből indult útjára a rendezvénysorozat? Lehet-e tudni, hogy kinek a fejéből pattant ki az ötlet?

- Az Olvasás Éjszakájának ötlete a Supka Géza Alapítvány érdeme. Ők keresték meg az Alexandra hálózatot 2013 nyarán, hogy szervezőként és helyszínként csatlakozzon ehhez az olvasásnépszerűsítő rendezvényhez. Nem volt kétséges egy percig sem, hogy a felkérésre igent mondunk. Az első évben a három legfontosabb üzletünkben, Budapest belvárosában vártuk ingyenes programokkal a látogatókat. Egy esemény és egy blog köszönheti születését az elmúlt két évnek. Szécsi Noémi itt mesélt először a Gondolatolvasó című kötetéhez végzett kutatásairól, ebből az előadásból született aztán a Halcsontos fűző című blog is. A január óta az Alexandra Pódiumon zajló Lecsó című irodalmi vetélkedő a tavalyi Olvasás Éjszakájának köszönheti a létrejöttét.

- Az indokok között szerepelt-e valamiféle felmérés, amely ijesztően csökkenő tendenciát mutatott a rendszeresen olvasók számát illetően?

- Biztosan szerepet játszott a Supka Géza Alapítvány döntésében, hogy egy olvasást népszerűsítő rendezvény szervezésébe fogtak 2013-ban.

- Az elmúlt két Olvasás Éjszakája-program mely eseményei és hatásai erősítették meg az Alexandra hálózatát abban, hogy ez jó, folytatandó kezdeményezés?

- Két teljesen különböző Olvasás Éjszakáját rendeztünk tavaly és tavalyelőtt. Az első évben a szervező Supka Géza Alapítvány szabta meg az egységes menetrendet, hogy biztosítsa a programok közötti átjárhatóságot. Tavaly szabadkezet kaptunk, kicsit szabadabb programot valósítottunk meg: beszélgetésekkel, volt süteménysütés és orosz diszkó is, az éjszakát pedig egy zenés könyvbemutatóval zártuk a Károly körúton, míg a Nyugati téri Alexandra Pódiumon szabadulószobás játékban vehettek részt Agatha Christie rajongói. Mindkét évben sikeres volt az Olvasás Éjszakája, így most is örömmel csatlakoztunk a rendezvényhez.

- Mérhető volt forgalomnövekedésben is a hatása az elmúlt két év ilyen rendezvényeinek, vagy egyszerűen az olvasásnak, mint művelődési, szabadidő-eltöltési módnak a népszerűsítése a cél?

- Az elmúlt években az Olvasás Éjszakáján kedvezménnyel árusítottuk a könyveket, ez mindig vásárlásösztönző. De ennél sokkal fontosabb a rendezvény társadalmi missziója, hogy az olvasásra irányítja a figyelmet. Olvasni jó – könyvesboltban, könyvtárban, metrón, karosszékben. Ez ennek a rendezvénynek a lényege. A hosszú távú hatást nehezebb mérni, de az Olvasás Éjszakája egyik nagy érdeme, hogy a megszokottnál több érdeklődőt csábít be a könyvesboltba. Hiszen ezen az estén egyszeri és megismételhetetlen dolgok történnek.

- Mely boltok fognak részt venni idén, és milyen programokkal az Olvasás Éjszakájában?

- Idén egy budapesti és két vidéki helyszínen készülünk programokkal: a fővárosban a Nyugati téri Alexandra Könyvesházban, Debrecenben a Piac utcai Könyvesházunkban és Szegeden a főtéren lévő, Kölcsey utcai Könyvesboltunkban.

- Mi vagy ki adja a biztosítékát annak, hogy nem alszanak bele az emberek a könyves éjszakába, mint esetleg otthon lámpaoltás előtt?

- Az Olvasás Éjszakája nemcsak az olvasásról szól, hanem közösségi élmény is. Vidéki programjaink a helyi művészeti alkotóközösségekre épülnek. Debrecenben például a Debreceni Kortárs Szalon Kulturális Alapítvány tölti meg irodalommal és zenével az estét, s a gyerekek örömére Geronimo Stilton is ellátogat a cívisvárosba. Szegeden pedig a város mesekönyvének választott a Mi meséink – Mesék gyermekeknek, gyermekektől című kötet lesz porondon. Budapesten a programokon fellépő írók garantálják, hogy senki se szundítson el. Valamennyi helyszínen irodalmi vetélkedőkkel és nyereményjátékokkal, valamint egész estés interaktív programokkal várjuk a betérőket. Mindhárom városban szerepet kap a zene is az irodalom mellett, de kiállítással és vetítéssel is készülünk.

- Szerzőik közül ki vállal szereplést, és mivel készül?

Budapesten a Nyugati téri Alexandra Könyvesházban gyerekprogramokkal indul az Olvasás Éjszakája: Mikola Péter és Bíró Eszter mesél és zenél majd gyerekeknek. A szülőké lesz a színpad ezután: Réz Anna két másik Annát faggat a szülővé válásról és a kríziseken átsegítő praktikákról. Jónás Anna könyve, a Kicsivel – könnyebben júniusban jelent meg, Nagy Anna egyedülálló szülőknek szóló kézikönyve novemberre várható. Gerhes Gábor, az Európa Könyvkiadó művészeti vezetője szenvedélyesen gyűjti a minket körülvevő feliratokat, képeket, ezekről fog mesélni. Természetesen lesz Lecsó, ezúttal Kiss Judit Ágnes, Nádasdy Ádám és Barna Imre feladványait fejthetik meg a nézők. Tiboru, a népszerű Konteó-könyvek szerzője olyan írókról tart előadást, akik hírszerzőként is dolgoztak. Vámos Miklós Karácsony James-szel beszélget Beatlesről, zenéről és irodalomról, és persze el is játszanak néhány dalt a Fab Four-tól. Igazi csajos programmal készül Takács Nóra, Bauer Barbara pedig éjszakai repülésre várja az olvasókat.

- Hol lehet majd felolvasnia kinek-kinek a kedvenc meséjét, amelynek felvételét beteg gyerekekhez juttatják el? Vannak kijelölt közszereplők vagy híres emberek, akik csatlakoztak a mesélők táborához? Bárki látogató odaülhet majd a könyvkuckóba és belekezdhet: egyszer volt, hol nem volt...?

- Budapesten, a Nyugati téren alakítjuk ki azt a kuckót, ahova bárki letelepedhet, hogy mesét olvasson beteg gyerekeknek. Természetesen a mesélők táborához csatlakoznak a fellépő művészeink is. A videókat a K&H gyógyvarázs mesedoktorok segítségével juttatjuk el a kórházak gyerekosztályainak. A jótékonyság is mindhárom helyszínen fontos: könyveket gyűjtünk az Olvasás Éjszakáján a beteg gyerekeknek.

 

m. zs.
Forrás: Könyvhét

  


  

Alvás helyett olvass! –
Kocsis András Sándor Az Olvasás Éjszakájáról

 

Kocsis Andras Sandor

 

Civil kezdeményezésként, az olvasás népszerűsítését célozza meg az Olvasás Éjszakája programsorozat, amely önfeledt szórakozást ígér kicsiknek és nagyoknak. Október 10-én, harmadszorra rendezi meg az éjszakát a Supka Géza Alapítvány a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésével karöltve. A célokról és programokról Kocsis András Sándorral, az MKKE elnökével beszélgettem.

- Miért éppen őszre esik Az Olvasás Éjszakája?

- A Supka Géza Alapítványnyak ambiciózus elképzelései vannak a rendezvény szervezéséről, és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése minden erejével segíti a vállalkozást, amely a teljes könyvszakmát érinti, beleértve a kiadókat, a terjesztőket, a nyomdászokat és a könyvtárosokat. Ezúton is köszönetemet fejezem ki Lafferton Kálmánnak, a Supka Géza Alapítvány elnökének, aki rengeteget dolgozott a rendezvény megszervezésén. Tavasszal két nagy könyvszakmai rendezvény van egymáshoz viszonylag közel: a könyvfesztivál és az ünnepi könyvhét. Utána viszont hosszú szünet van novemberig, majd beindul a karácsonyi könyvvásár. A kiadók többsége éves könyvforgalmának 30, van aki 40%-át is ekkor bonyolítja le. Az őszi szezon eddig viszonylag szerényen teljesített. Az Olvasás Éjszakája azért jött létre, hogy eggyel növeljük a könyves ünnepek számát. A fesztivál népszerűsíti az olvasást, felmutatja a nemzeti kultúra írott értékeit. Szeretnénk frissíteni a társadalmi olvasásképet, és a programokkal törekszünk arra is, hogy az olvasást, mint az öröm forrását mutassuk be. Talán ez a legfontosabb. És még az, hogy a könyvszakma büszke arra, hogy távol tartja a politikát a rendezvényeitől. Nem kapcsolódik közvetlenül az Olvasás Éjszakájához, de sikerült megújítani a kapcsolatot a Balassi Intézettel, amelynek a legfőbb feladata a magyar kultúra határon túli megjelenésének segítése. Az utóbbi években nem volt egyetértés köztünk. Az új vezetővel, Hammerstein Judittal aláírtunk egy együttműködési megállapodást, amivel új időszámítás kezdődik a szervezetek között. Frankfurtban a magyar standon, évek óta először, ismét ott lesz a Balassi Intézet is. A 2015-ös évben több olyan pozitív fejlemény történt a könyvszakmában, ami előremutató. Az Olvasás Éjszakáját a három nagy terjesztő kiemelten támogatja, mindhárom külön helyszínt biztosít a programoknak. Az NKA is ígért és adott egy kisebb összeget a program lebonyolítására. Ez arra elég, hogy az Olvasás Éjszakáját jóval intenzívebben tudjuk reklámozni a médiában, mint eddig. Ez fontos lépés.

- Az előző évekhez képest több budapesti és vidéki helyszínen rendezik meg az Olvasás Éjszakáját. Az Alexandra a Nyugati téri könyváruházában, a Libri a Rákóczi úti Libri Könyvpalotában és az Allee-ban lévő boltjában, a Líra a Fókusz Könyváruházon belül három helyszínen, a Kossuth Kiadó az Örkény Könyvesboltban lesz jelen a programjaival.

- Mi nyitottak vagyunk, bárki csatlakozhat a kezdeményezéshez. Rengeteg programmal készülnek a nagyobb és a kisebb boltok, így az Örkény is, hogy kicsit hazabeszéljek. Idén először gyermekprogramokkal is várjuk a fiatalabb olvasókat a Kossuth Kiadóhoz tartózó Móricz Zsigmond Könyvesboltban – természetesen nem éjjelbe nyúlóan.

- Október 10-én, egy hónappal később rendezik meg az Olvasás Éjszakáját, mint első alkalommal.

- A nyár és az iskolakezdés ebből a szempontból nehezen szervezhető időszak és a finanszírozással is voltak gondok. Szerves összefüggés nincs ugyan, de próbáltuk a Frankfurti Könyvvásár előtt megrendezni a programot, hogy az ott résztvevő kiadók itt is megmutathassák magukat. Az Olvasás Éjszakájában az a szép, hogy civil kezdeményezés és szívesen befogad bármilyen kulturális eseményt, ami örömet okoz az embereknek. Olyan frusztráltak vagyunk egyébként, minden percünket és óránkat áthatja a politika és a gazdasági problémák, szükség van néha egy kis levegővételre és önfeledt szórakozásra.

- Az olvasók megtartása mindenhol gond, nemcsak nálunk.

- A világháló megjelenésével ez a probléma, vagyis a nem olvasás világjelenséggé vált. Minden olyan program üdvözlendő tehát, ami kedvet csinál az olvasáshoz. Mert az olvasás gondolkodásra, kreativitásra nevel, és a könyves világ életmódot, életérzést jelent. A könyv megfogása, forgatása, intimitása nem felcserélhető az informatika világával, ahol például a vizualitás terén sok mindent készen kapunk. Mégis: a kettő nem ellensége egymásnak. Mi, az Örkény Könyvesboltban sokféle külsős programot is befogadunk, különféle irodalmi társaságok felolvasóestjeit. Lehet, hogy csak húszan vannak a rendezvényen, de számukra ez is egy megjelenési lehetőség, egy közösségformáló erő.

- A rendezvények az is sajátossága, hogy az írók-költők gyakran nem műveik felolvasásával készülnek, hanem valami egész meglepő dologgal. Így lesz ez az idén is?

- Az Örkény Könyvesbolt egyik fő programja a közel hatezer résztvevővel és tízezer benevezett könyvvel futó Könyvkihívás 2015 elnevezésű programunk, amit az MTVA Szeretlek Magyarország című produkciójával kooperálva hoztunk létre. A kihívás lényege az volt, hogy egy év alatt 50 könyvet kell elolvasni. Segítségül összeállítottunk egy ajánlott könyvlistát, illetve különböző szempontok alapján kell és lehet olvasmányokat keresni. Kihívásról van szó, nem versenyről, és nagyszámú résztvevővel igen szép eredmény született már az első félévben. Ennek eredményhirdetése és díjátadása az Olvasás Éjszakáján lesz. A további programok között szerepel még kiváló szerzőnk, Sára Júlia, a zenész Bornai Tibor Havas Judit előadóművésszel tart zenés irodalmi órát, és Kocsis Bence dalszerző estjét is meghallgathatják az érdeklődők. Az Alexandra a könyvtárak gyermekosztályai számára jótékonysági könyvgyűjtést szervez, aztán 30 kórház gyermekosztályára juttat el olyan videókat, amelyeken a vállalkozó kedvű jelentkezők meséket olvasnak fel a beteg gyerekeknek, lesz beszélgetés a szülővé válásról, arról, hogyan lehet valaki jó nő, milyen a légikisasszonyok élete, illetve lesz kortárs irodalmi vetélkedő. A Libri két helyszínen is beszélget szerzői közül többek között Térey Jánossal, Turcsány Péterrel, Rados Virággal, Závada Péterrel, bemutatkozik több mesekötet, valamint Dolák-Saly Róbert és Igor Lazin tart zenés könyvbemutatót gyerekeknek és felnőtteknek. A Líra Könyváruházban Fűzfa Balázs, Nádasdy Ádám, Spiró György, Cserna-Szabó András, Bartis Attila, Nyáry Krisztián fellépése mellett az Athenaeum Kiadó jelenlegi és leendő szerzői játszanak örökzöld rockszámokat, megismerkedhetünk a napjainkban népszerű Vad Fruttik frontemberének élettörténetével, Tóth Vera énekesnő zenés könyvajánlót tart, lesz slammelés, Nemere bajnokság, sztoriautomata kortárs írók részvételével a Mosoly Alapítvány javára, házasságkötés kedvenc könyveddel, illetve a női tematika mentén is több beszélgetés. Egyébként a programok szórólapját flashmob megoldással fogják az egyendzsekivel felszerelt középiskolás diákok osztogatni Budapest különböző pontjain.

 

Szénási Zsófia
Forrás: Könyvhét

 


 

 Jégkorszak, csodatevő varázspálca és verses könyörgés Földanyához –
Az Olvasás Éjszakája a Librinél
 

sandor gabriella

 

A gyerekektől a huszonéveseken át a próza, a vers és a zene felnőtt kedvelőiig mindenkinek izgalmas programokat kínál az Olvasás Éjszakáján a Libri Budapesten és vidéken, tudtuk meg Sándor Gabriella marketingigazgatótól.

– Milyen, az előző években szerzett kedvező tapasztalatok vezettek oda, hogy az Olvasás Éjszakájából mára hagyomány váljék?

– A Libri-Shopline mint az egyik piacformáló könyves cég, az eseményhez ugyancsak kapcsolódó Alexandra és Líra társaságában a legnagyobb természetességgel csatlakozott fővárosi és vidéki boltjaival az eseménysorozathoz, mert számunkra kiemelt fontosságú cél az olvasásnépszerűsítés. Boldogok vagyunk, ha minél több lehetőség adódik arra, hogy a szerzőket fokozott figyelem övezze, így lehetőségünk van megismertetni őket a nagyközönséggel. Az Olvasás Éjszakája rendezvényei mind telt házasak, óriási érdeklődés mutatkozik irántuk. Anyagi értelemben is sokat fordítunk az eseményre, a programokat külön népszerűsítjük, emellett a büdzsénkből jelentős mértékben támogatjuk az eseménysorozat létrehozásában oroszlánrészt vállaló Supka Géza Alapítványt.

– Tudják, hogy többségükben kik ennek az éjszakának a résztvevői a közönség részéről: azok jönnek, akik amúgy is olvasnak, vagy új, a könyvektől eddig távolabb álló rétegeket is be lehet csalogatni?

– Természetesen örülünk, amikor új embereket tudunk megnyerni az olvasás ügyének, de szerintem leginkább azok jönnek el egy-egy ilyen eseményre, akik egyébként is olvasnak, hiszen általában a szerző neve láttán térnek be ilyenkor. Vagy azért, hogy megismerkedjenek az illető új könyvével, vagy azért, hogy egy-egy érdekes személlyel találkozzanak, aki valami módon kötődik a könyvkiadáshoz. Ezért érdeklődési körök, illetve korosztály szerint igyekeztünk egy-egy helyre csoportosítani az eseményeket.

– A korosztályi bontás a felnőtteknek, illetve a gyerekeknek szánt eseményekre vonatkozik?

– Az Olvasás Éjszakájának programjait valóban e két külön korosztályhoz szólnak. A gyerekeknek szánt programoknak még az az aktualitása is megvan, hogy nemrégen nyílt meg a Mesebolt a Duna Plazában, ahol egy héten kétszer, szombaton és egy hétköznap folyamatosan gyerekprogramok vannak, és ahol most, az Olvasás Éjszakája program kapcsán kizárólag gyerekeknek szóló események lesznek. Fontos számunkra, hogy az olvasásnépszerűsítést minél fiatalabb korban elkezdjük, mert aki gyerekként megszereti a könyveket, az később is hű marad a betűkhöz. Így szeretnénk a következő generációkkal is megkedveltetni a könyveket, megszerettetni az olvasást. A Duna Plazában kialakított óriási mesesarok jó helyszínül szolgál ehhez, ráadásul ebben az üzletben háromszor-négyszer több gyerekkönyvet lehet kapni, mint a Libri könyvesboltban. Ez a nagyobb kínálat lehetővé teszi a szülők számára, hogy ne kelljen különböző üzletekbe rohangálniuk a kiszemelt gyerekkönyvekért, hanem egy helyen válogathassanak, vásárolhassanak a család aprajának, és itt szombatonként meg még egy hétköznapon rendszeresen mesedélutánokat, olvasással egybekötött kézműves foglalkozásokat tartunk.

– Kézművesség és olvasás? Hogy lehet ezt ötvözni?

– A Mesebolt megnyitója alkalmával „rendeztük be" a Varázspálca szakszervizt. Ezt a nemrég megjelent, a programmal azonos című könyv alapján szerveztük, amelyet két pszichológus Győri Ildikó és Sárvári Töttős Györgyi írt, az otthoni konfliktushelyzetek kezelése kapcsán: amikor a gyerek esetleg dührohamot kap, vagy csak le kell kötni valamivel a figyelmét, csodákat tehet, ha „varázspálcát" készítenek vele, ami minden bajra „gyógyírt" szolgáltat. Az Olvasás Éjszakája keretében az egyik szegedi boltunkban ismételjük majd meg az „attrakciót". A Libri Meseboltban aznap délután öttől óvodások fognak a kortársaiknak Benedek Elek-meséket mondani, majd a Rapandi és az elveszett szobor című mesekönyv illusztrációiból következik vetítés. Ez után hangszerismerettel egybekötött éneklés lesz A gazdi zenész című könyv nyomán Gáll Viktória Emesével. Winkler Róbert pedig Márton és Micike tűzoltósági kalandjaival, a fiúk kedvencével érkezik. A gyerekeket közvetlenül követő korosztályra ugyancsak gondoltunk, kifejezetten nekik szánjuk az őszi Margó Fesztivált október 8-10-ig, amely olyan alternatív körítéssel tálalja majd mai fiatal kortárs, magyar és külföldi szerzők műveit, amelyre vevő a huszonéves értelmiségi közeg.

– A fiatalok egyik nagy kedvence, Závada Péter az Olvasás Éjszakáján is ott lesz az Allee-ban.

– A MÉSZ című új verseskötetét fogja bemutatni. Nagy büszkeséggel tölt el bennünket, hogy minden egyes megjelenése telt házat vonz. Kevés az olyan fiatal költő, akinek, mint neki, sikerül rávennie az ifjú korosztályt a versolvasásra. Az Allee-ban egyébként éjjel tizenegyig tartanak majd a programok. Este kilenckor például zenés könyvbemutató lesz Dolák-Saly Róbert Én vagyok a kedvenc állatom című könyvéhez kapcsolódóan. Ez gyermeteg felnőtteknek szóló kötet, azokat célozza meg, akik akárhány évesen hajlandók az öniróniára. Azután Gárdos Péter filmrendező Hajnali láz című kötetéről Winkler Nóra beszélget a szerzővel. Ez a nagy nemzetközi sikerek előtt álló regény, amelynek filmváltozata decemberben kerül a mozikba, Gárdos Péter szüleinek egészen különleges szerelmi történetét dolgozza fel. A Könyvpalotában többek között a regényesen mesélő Térey János lesz a vendég, aki A Legkisebb Jégkorszak című, legújabb könyvéről beszél, valamint hallhatjuk Turcsány Péter verses könyörgését a Földanya gyermekeiért.

– Társítanak valamilyen kedvezményt az Olvasás Éjszakájához?

– Igen, a libri.hu oldalán 20% kedvezménnyel várjuk a kedves vásárlókat.

 

M. Zs.
Forrás: Könyvhét

 


 

 Könyvházasság, pikáns sztorik, kannibálos játék –
a Líra programjai Az Olvasás Éjszakáján
 

Csapody Kinga

 

Csapody Kinga a Manó Könyvek kiadó főszerkesztője, író, Az Olvasás Éjszakája háziasszonya, és egyik szervezője a Líránál, őt kérdeztük az idei rendezvény programjáról.

– Idén harmadik alkalommal szervezik meg Az olvasás éjszakáját. Miért tartja fontosnak a Líra is, hogy részt vegyenek a programsorozaton?

– Amikor először hallottam Az olvasás éjszakájának ötletét – Pécsi Györgyitől, Lafferton Kálmántól, Szabó Tibor Benjámintól –, valójában az fel sem merült, hogy ne vegyünk részt. Nem a Supka Géza Alapítvány nyomása miatt, hanem, mert amikor az ember könyveket ír, vagy szerkeszt, ad nyomdába, akkor azt azért csinálja, hogy minél több emberhez eljusson az a könyv, és reméli, hogy minél többen szeretni is fogják azt. Vagy valahogy megérinti őket, elgondolkoztatja, esetleg kikapcsolja, átsegíti valamin. Gyerekkönyvesként meg pláne szeretném azt hinni, hogy az olvasás nem egy kihalófélben lévő furcsa szokás.

– Milyen lesz Az olvasás éjszakája a Líra helyszínein?

– Olyan, amilyenre mi magunk is szívesen elmennénk. Az alapkoncepció az volt, hogy ezen a délután hozzuk kicsit közelebb a szerzőket, a könyvészetet és az olvasókat, valahogy más fénytörésben mutassuk meg őket. Először kaptunk is innen–onnan hideget, hogy miért kell produkáltatni az alkotókat, aztán ezek a hangok elültek, főleg, amikor az első évben a korábban olyan hangos kritizáló az első sorban fogta a hasát. Nem cirkuszi mutatványokat várunk senkitől, hanem inkább egy lehetőséget adunk arra, hogy olyan témáról beszéljen, vagy olyan oldalát mutassa meg, amit egy átlag író-olvasó találkozón nem szokott. És senkire sem erőltetünk rá semmit, közös ötletelésre hívunk mindenkit. Próbálunk változatos programot nyújtani, és figyelni arra, hogy minden évben mások kapjanak a Hátsó Kapuban, a fő helyszínen időt. Az első évből átörökítettük a félórás blokkokat, így tud pörögni a műsor, nem unja el senki, és közben egy folyosón keresztül át lehet sétálni a Fókusz Könyváruházba, ahol interaktívabb programokkal várunk mindenkit.
Azért sem adnám szívesen át másnak a háziasszony szerepet, mert elmondhatatlanul jó látni, ahogy az emberek lazán, felhúzott lábbal, kezükben pohárral, vagy épp valamit kóstolva, hátradőlve és nagyokat nevetve együtt élnek az előttük álló/ülő fellépővel. Sőt, a mellettük ülővel is! Beszélgetnek, hülyéskednek, és iszonyatosan oldottan beállnak, mondjuk könyveket szaglászni. Idén játszhatnak kannibálos játékot és Mad Nemerét is! Csak azt bánom, hogy én nem nyerhetem meg, mert akkor engem látna vendégül Nemere a birtokán.

– Melyek az idei év programjai közül a kedvenceik?

– Hogy könnyebb legyen: bontsuk helyszínek szerint. Én a Hátsó Kapu – Dohány utca 13. –háziasszonyaként is iszonyatosan kíváncsi vagyok, hogy mennyire vagyunk bátrak, és vesszük komolyan Bartis Attila felhívását keringőre, vagyis azt, hogy bármit(!) lehet kérdezni tőle, aminek nincs köze az irodalomhoz. Nádasdy Ádámtól még az angol fonetika könyvet is szerettem, biztos vagyok abban, hogy csak olyat fog mondani Dantéról, amit még sosem hallottam. Titkon drukkolok, hogy maradjon Babiczky Tibi dalszövegfordító szemináriumán is! Furdal a kíváncsiság, hogy Sömmi címmel mit fog Cserna-Szabó András betyárkodni, Tóth Vera milyen stand upot nyom, és Likó Marci és Géczi János vajon tényleg énekel-e közösen? Ja, és persze amiatt is, hogy mi van Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva bevásárló cetlijein.
Abban, hogy Spiró György és Nyáry Krisztián programja izgalmas lesz ugyanannyira biztos vagyok, mint abban, hogy a 3 Little Liars című formáció három hölgye – Karafiáth Orsolya, Kalapos Éva, Hevesi Judit – nem csak szívdöglesztő lesz, hanem valami igazán ütős zenés műsort raktak össze.
A Fókusz Könyváruházban a Könyvszépségverseny egy újítás, bíztatunk mindenkit, hogy hozza be a már kiszínezett Titkos kertjét, és mutassa be a zsűrinek, sőt Johanna Basford Bűvös Erdő című könyvének egy részletét is ki lehet színezni a kirakaton lévő matricán – ez egy országos verseny lesz. Persze értékes Stabilo nyereményekért.
Mindenki bemutathatja a saját kötetét, sőt feleségül is mehet a kedvenc könyvéhez, amit fotón meg is örökítünk. Hercsel Adél a biztosíték, hogy felejthetetlen ceremónián kelhetnek egybe a párok. Én már tudom is, hogy melyik könyvhöz megyek feleségül! De még nem árulom el!
Meredeknek hangzik? Pedig nem az: mert egy könyv sosem lesz féltékeny, ha egy másik könyvet is szeretsz. Nem csinál jelenetet, ha egy másik könyvvel bújsz ágyba. Bármikor félreteheted, nem fog duzzogni, nem reklamál, ha széthagyod a zoknit, és nem csavarod rá a fogkrém kupakját. Egy könyv sohasem mond nemet. Szerintem kár lenne kihagyni egy ilyen remek frigyet!
Lesz egy Sztoriautomata című program is, ahol történeteket lehet venni íróktól, és az így befolyt összeggel a Mosoly Alapítványt, és annak gyerekek mese- és művészetterápiás foglalkozásait támogatjuk. Lesz, aki kortárs, és lesz, aki irodalomtörténeti mókás, vagy megrázó, esetleg pikáns sztorikkal készül majd.
És ha már Pikáns sztorik – a Fókusz Könyváruház emeletén tényleg összefonódik írás, olvasás, éjszaka, erotika több szálon is: lesz beszélgetés a megváltozott női szerepekről, nőközpontú történetekről Az éhezők viadalától a Beavatotton át Supergirlig.
Négy jó humorú, belevaló hölgy – akiknek ráadásul a könyvei is fontos, szép kiadványok – beszélget majd gasztronómiáról, afrodiziákumokról, arról milyen út vezet a gyomortól az ágyig. Remélem, át tudok lógni Balázsy Panna, Babiczky-Pfliegel Dóra, Légrádi Ildikó és Déri Szilvia beszélgetésébe belehallgatni.
Leitner Olga és Csabai Márk csörtéje a Bakker, azok a csodddálatos férfiak kapcsán is ígéretesnek tűnik.
Az meg tényleg csak álom lenne, kéne egy időnyerő meg egy hétmérföldes csizma ahhoz, hogy a debreceni és szegedi programokat is megnézzem, pedig nagyon ígéretesek azok is
Nemcsak ott lenni, de mindent felsorolni is lehetetlen, tuti kihagyok egy csomó jó dolgot, azért is bíztatok mindenkit, hogy folyamatosan pillantson rá a honlapra, Az olvasás éjszakája facebook oldalára, és a lira.hu oldalra is, hogy mindig friss ajánlatokat lásson.
Milyen vagány az is –és jelzem a kiadó is, akiknek ilyen szerzői vannak–, amikor az eseményre az ország minden pontjáról összeszervezi magát egy zenekar – hát ilyen az ASG (Athenaeum Super Group )!
Én csak abban bízom, hogy az idei is olyan jól sikerül, hogy hajnalban, a buli végén még én is – akinek felmentése volt énekből –, beállok karaokézni. Merthogy az is lesz...

 

K. A.
Forrás: Könyvhét

   


  

   Az Olvasás Éjszakája –
Lafferton Kálmán az olvasásnépszerűsítő eseményről

 

LK

 

Idén harmadik alkalommal rendezi meg az Olvasás Éjszakáját a Supka Géza Alapítvány. Az olvasást népszerűsítő szombat éjszakán, október 10-én, nem szigorúan csak a művekről esik majd szó, játékos, oldott formában a legkülönfélébb interaktív programok kerülnek terítékre. A rendezvényről az alapítvány elnökét, Lafferton Kálmánt kérdeztük.

- Nagyon népszerű az Olvasás Éjszakája, hiszen a szerzők olyan oldalukról is megnyilatkoznak, amely újabb dimenziót nyit az olvasók számára. Ahogy nézem a műsort, nem lesz könnyű válogatni. Hogyan tervezték a programot?

- Júliusban, amikor az első két év sikerei alapján úgy döntöttünk, hogy idén is megrendezzük az Olvasás Éjszakáját, az is eldőlt, hogy ez csak a három nagy könyvterjesztő hálózat (Alexandra, Libri, Líra) támogatásával valósítható meg, mivel az alapítvány nem rendelkezett elegendő forrással a rendezvény finanszírozásához. A hálózatok az elengedhetetlen anyagi támogatás mellett azt is vállalták, hogy megszervezik és lebonyolítják a programjaikat az általuk választott boltjaikban. A programok összeállítása tehát teljes egészében az ő feladatuk volt. Az alapítvány azt kérte a hálózatoktól hogy a saját kiadóik és szerzőik mellett fogadjanak be más kiadói programajánlatokat is, aminek eleget is tettek. A programok lezárását követően nem kis örömmel értesültem arról, hogy a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatásban kívánja részesíteni az Olvasás Éjszakáját, melynek segítségével többek között, ha utólag is, de hozzá fogunk tudni járulni az esten fellépő szerzők, művészek produkciói honorálásához is. A hálózatok boltjaiban zajló programokat tehát a hálózatok állították össze, de a programok ismeretében elmondhatom, idén is nagyszerű, sok-sok meglepetést, vidámságot ígérő könyves éjszakára van kilátás. A teljes és részletes program megtekinthető az olvasasejszakaja.hu honlapunkon.

- Milyen helyszínekre várják az érdeklődőket?

- A hálózatok központi és egyéb helyszíneken, a Libri Budán, az Allee Bevásárlóközpont könyváruházában, Pesten a Duna Plázában, és a Könyvpalotában szervezi a programokat. A szórakoztató irodalom az Allee-ban lesz, a Könyvpalotában a szépirodalom, a plázában a gyerekirodalom, emellett két vidéki helyszínen, Debrecenben és Szegeden is lesznek rendezvények. Ez utóbbi helyszíneken a Líra és az Alexandra is szervez programokat. Ők Budapesten egy-egy helyszínen, az Alexandra a Nyugati téri pódiumán fog programokkal szerepelni. A Líra meg hagyományosan a Rákóczi úti Fókusz Könyváruházban és a Hátsó Kapu rendezvénytermében, ez a Dohány utca felől megközelíthető hajdani raktár, de a könyvesbolt felől is van átjárás. Természetesen vannak csatlakozó könyvesboltok is, mert az alapítvány felhívással fordult a könyvszakmához, kiadókhoz, könyvesboltokhoz, hogy csatlakozzanak. A boltok azon a napon hosszabb nyitva tartással állnak az olvasók, a vásárlók rendelkezésére, de biztattuk őket arra is, ha lehetőségük van rá, állítsanak össze saját programot is. A kiadókat pedig arra kértük, részvételi szándék esetén vegyék fel a kapcsolatot a hálózatok programfelelőseivel és beszéljék meg a lehetséges együttműködést.

- Úgy tűnik, a tavalyi helyszínekhez képest tágult a kör.

- A tavalyi helyszínek – a Károly körút, a Libri Könyvpalota, a Fókusz – olyan közelségben voltak egymáshoz, hogy szabályszerűen hullámzott a közönség közöttük, jártak egyikből a másikba. Most kicsit messzebbi helyszínek lesznek, de nem baj, járjon körbe a közönség Budapesten!

- Mikor indul az éjszaka?

- A programok többnyire este hattól éjfélig, de például a gyerekprogramok délután háromtól fél kilencig tartanak.

- Az Alexandra pódiumon rendezik meg például a nagy sikerrel futó Lecsó irodalmi vetélkedőt, Vámos Miklós és Karácsony János Beatles slágereket ad elő, lesz szó kémekről, tipográfiáról és légikisasszonyokról, külön program várja a nőket, a kicsiknek lesz zenés-mesés interaktív felolvasás Bíró Eszterrel, és a jótékonysági könyvgyűjtés országszerte bekerült a programba. Tehát nem csak irodalomról lesz szó...

- Az Olvasás Éjszakája irodalmi és könyves fesztivál, ami jelzi, hogy kitüntetett helyen szerepel az irodalom, de minden, ami könyvhöz köthető, annak helye van a rendezvényünkön: itt lehet főzni, pókerezni, énekelni, zenélni és játszani, rajzolni, lehet könyvvel házasodni..., tehát a legkülönfélébb programok is terítékre kerülhetnek.

- Hol hirdetik az eseményt?

- Idén úgy döntött a kuratórium, hogy nyomtatott programot nem készít az alapítvány. A mai online világban alapvető tájékozódási eszköz az internet, hivatalos honlapunk van, facebook oldalunk, de a hálózatok maguk is hírleveleikben tájékoztatják a saját olvasóközönségüket. Komoly hangsúlyt fektettünk a hírverésre. Lesz televízió-, rádió-, újságreklám. A Petőfi Rádió három budapesti helyszínen élő műsorral fog jelentkezni. A Metropollal ugyancsak leszerződtünk, 75 ezer szórólapot húzatunk be az újságba, de megjelentetünk egy egész oldalas anyagot is a lapban, 25 ezer példány szórólapot pedig diákok segítségével juttatunk kézbe.

- Kiket szeretnének megcélozni?

- Elsősorban a 16-25 éves korosztályt. Mivel ők már egy online világba születnek bele, azt szeretnénk elérni, hogy megszeressék a könyvet, hogy alapvető igényük legyen a rendszeres, mindennapi könyvolvasás. Természetesen a könyvszerető nagyközönséget ugyancsak nagy szeretettel invitáljuk, várjuk, szerencsére őket már nem kell meggyőzni a könyvolvasás fontosságáról.

 

Szepesi Dóra
Forrás: Könyvhét

  

banner 851 olvasasejszakaja 2015

 


 

 fb cover m 840

 

2014

 

Frissítve:  2015. október 5.

 

A beszélő? Egy hang a fejemben
Simon Marcival beszélgettünk

Simon Marton

Van, aki megsértődik, mikor kiderül, verseinek nem minden szereplője ő, és különben sem szerelmes 0-tól 24 óráig. A beszélő csak egy hang a fejemben a sok közül – mondja Simon Marci, akit az Olvasás Éjszakája kapcsán kérdeztünk kapcsolatokról, szerepekről és arról, hogy a szépíró lehet-e celeb is egyben.

Mennyire érzed azonosnak önmagaddal a verseidben megszólaló hangot és személyt?

Ha egészen pontos akarok lenni, talán azt mondhatom, ez a beszélő (nyilván) nem én vagyok, csak a sok közül egy hang a fejemben, vagy fordítva, néhány mondat egy hang sok mondata közül a fejemben. Van a szövegeimben annyi alanyiság, hogy ne mondhassam, hogy semmi közük hozzám, mint személyhez, de a lényeg tekintetében, vagyis hogy működik-e egy-egy szöveg vagy sem, ez úgysem szempont. Egyébként komolyan nem hiszem, hogy amit írunk, ténylegesen leválasztható lenne rólunk, csak azt sem, hogy szabad direkt „a szerző felől” olvasni bármit. Vagyis ezeket egy hozzám eléggé hasonló valaki mondja, és az már tulajdonképpen részletkérdés, hogy úgy érzem-e, hogy ez én vagyok.

Mit gondolnak erről az olvasók - azonosítanak téged a lírai énnel?

Erre – hozzávetőlegesen – a létező összes verziót hallottam már. Persze, volt már, aki megsértődött rám, amikor kiderült, hogy nem feltétlenül vagyok száz százalékban azonos a verseim beszélőjével, és különben is, mi az, hogy nincs szerelmi bánatom 0-tól 24 óráig. De ez egyébként még mindig „megtisztelő” vagy „öröm” vagy nem is tudom, mert csak azt bizonyítja, hogy a verset sikerült úgy összerakni, hogy ne látszódjon egészen, hogy vers, és akkor az már jó.

Meg akarod szólítani őket, vagy inkább a szövegeid kezdenek velük párbeszédet?

Én nem elsősorban megszólítani akarok bárkit, sokkal inkább fontosnak gondolom, hogy tematizáljunk bizonyos kérdéseket, akár kevésbé, akár nagyon közérthető formában, aztán a többi majd adja magát. Akár megszólítás lesz a vége, ha úgy sikerül, akár a semmi, ha amúgy. „Ha én nem szólnék, kinyögné a szájam”, vagy valahogy így van ez a József Attila, én meg akkor már inkább szólok, mert az mégiscsak tisztább helyzet.

Látsz esélyt arra, hogy kanonizált irodalmi műfaj, tankönyvben csillaggal megjelölt szó legyen a slam?

A slam jelenleg minimum fél tucat helyen érettségi tétel az „irodalom határterületei” témakörben, nem egy tanárnak mi segítettünk az anyagot összerakni hozzá. Hogy hosszú távon mi lesz belőle, őszintén nem tudom, sőt még azt se, hogy jót tenne-e neki a „kanonizálódás” vagy sem. Ami biztos: ez igaziból nem annyira cél, vagy legalábbis számomra egyre kevésbé az. Bár persze, én magam is bőszen kardoskodtam cikkeken és vitákon keresztül, hogy ennek igenis kell a presztízs meg az elfogadás, meg hogy milyen jót tenne a slam és az irodalom egymásnak (ezt mondjuk most is fenntartom), csak az is igaz, hogy ezek a dolgok engem például csak ideig-óráig érdekelnek, mármint a kanonizálódás meg hasonlók. Mert a végén úgyis az marad, hogy oké, de most akkor ki kéne állni egy színpadra és mondani kéne valami olyasmit, ami miatt megérte kiállni minden „ha” és „de” nélkül. Ez a része feltétlenül az én gondom és nagyon foglalkoztat – a tankönyvek, őszintén szólva, nem.

Egy korábbi Facebook bejegyzésedben azt írtad. Szépíró vagyok, nem celeb". Ma is így gondolod? Egyáltalán, szükséges különbséget tenni a két szerep között?

Ezen azt értettem – és értem ma is –, hogy ragaszkodnék hozzá, hogy ha valaki „hall rólam” vagy „találkozik a nevemmel”, akkor az a szövegeim miatt legyen, ne bármi más miatt. De ebben semmi különös nincs, egyszerűen csak szerintem én 1. nem vagyok különösebben érdekes 2. ha úgy érezném, hogy az vagyok, akkor se szeretnék a tupírozott semmi miatt – a ruháim, vicceim, csajaim, autóim, részegségeim, stb. miatt – „híres” lenni. Egyébként az említett két „szerep”, vagyis a szépíróság és a celebség valóban olyan mérhetetlenül távol áll egymástól, hogy elsőre értelmetlennek tűnhet a szétválasztás hangsúlyozása.

Viszont van egy szerződésem egy szerintem igencsak jól működő kiadóval, ahol az üzletpolitikának része az aktív marketing, aminek én nagyon örülök, és örömmel megyek interjúra és fotózásra és bármire, amit szerveznek nekünk. De az sosem volt kérdés még így sem, hogy ilyenkor mindig a könyveinkről és a szövegeinkről legyen szó, ne „rólunk”. Az olyan megkereséseket, ahol nem ez volt a kiindulási alap, kivétel nélkül elutasítottam. Attól, hogy valamit egy kávé vagy egy pohár bor mellett elmondanék akár egy félig ismeretlen valakinek is, mert nem titok, szóval annak attól még nyilvánvalóan semmi hírértéke nincs és nem is szeretnék belőle ilyesmit kreálni. Boldog vagyok, ha szeretik a könyveimet és persze, boldog vagyok, ha megveszik őket. Ezt egy percig sem tagadom. De ettől még egyáltalán nem számít, hogy szeretem-e a hónapos retket, elejtettem-e a telefonomat vagy beteg-e a nyulam. Bár ez, gondolom, úgysem újdonság.

 


  

Frissítve: 2014. október 5.

Szívlekvár
Kőrösi Zoltán íróval Bán Magda beszélget

 

 Korosi Zoltan 

 

A napokban jelenik meg új regényed, amelyből már október 5-én olvastak fel pályatársaid. A borítón – csakúgy, mint a címben – rettentő ellentmondás feszül. Ha csak a címbe belegondolok, horrorisztikus.

Örülök, hogy ezt mondod, mert nekem eszembe se jutott volna. Horrorisztikus? Remek! Így biztosan több értelmezési lehetősége van a címnek, s már nem is kell tartanom attól, hogy esetleg édeskésnek vagy ironikusnak tűnik.

Ami a felolvasást illeti: azt meglepetésként, ajándékként kaptam nálam lényegesen fiatalabb íróktól és költőktől, a tudtom nélkül szervezték meg, hogy még a megjelenés előtt felolvasnak a regényből. Irulok, pirulok, még a végén barátkoznom is kell velük… Na, majd megerőltetem magam…

Párhuzamos történetek a XX. századból, egy orosz család és egy magyar család anyai , illetve apai ágon. A családtörténetet szívesen választod szerkezetként. De talán több is ez, mint forma, nem?

Elfogadom, hogy ez a regény egy családtörténet, de csak akkor, ha Magyarországot tekintjük családnak. Ebben a regényben mindenki Magyar. Egyébként pedig életutak sorolódnak, szerintem nem párhuzamosan, hanem összefonódva: egy gigantikus, hihetetlen fordulatokkal megélt élet Moszkvától, a Szovjetuniótól Budapestig, s mellé magyar családtörténetek, lehetséges-valószerűtlen, huszadik századi magyar sorsok. Egyáltalán nem esztétikai érv, de elmondom, hogy miként a másfél évszázadot felölelő oroszországi sors is egy valós életút dokumentumaira, egy ma is Budapesten élő, orosz származású, fantasztikus asszony elbeszélésére épült, úgy a Magyar család sorskonstrukciói is úgynevezett megtörtént eseményeken alapulnak. S ahol ez már-már hihetetlen, ott szégyelljék magukat a tények. Az egyesített jelentésük pedig azt hiszem, eléggé egyértelmű: ez a regény a boldogulás, a túlélés esélyeiről beszél. Arról, hogy az ember a legalkalmazkodóbb állat.

Az áradó történetmesélésbe beleszőttél sok fontos, létfilozófiai gondolatot, axióma tömörségű megfogalmazást, például éppen a mese használatáról és mibenlétéről. Erről a regényben Papa, a harmadik Magyar Sándor beszél.

Azt hiszem, erről maguk a történetek beszélnek, hol az egyik, hol a másik szereplő sorsán át. És velük, a sorsaikkal a Szívlekvár azt akarja elmondani, megmutatni, hogy maga a mesélés, a mesemondás, az élet, az életünk történetekbe öntése miként lehet egyszerre a túlélés záloga és közben teremtés is. Ha úgy tetszik, akár gyógymód. Határ, ahol véget ér a filozófia, és elkezdődik az irodalom. Határ, ahol a kényszerek ellenében a szavak mágiája képes működni. Ezért, a történetmondás, a mesélés teremtő mivoltát idézve bukkan fel többször is egy idézet a nagy varázsló Salman Rushdie-tól, éppen a történetmondás mibenlétéről, céljáról.

Húsz évvel ezelőtt jelent meg az első prózai műved, ez a mostani a tizenhatodik. Mit gondolsz az első húsz évről?

Azt gondolom, hogy húsz évem elszelelt. Mi mást gondolnék? Ahogy a regény egyik szereplője mondja: „eldönthetetlen, hogy a múlt felől törekszel a jelenen át a jövő felé, avagy a jövőből csurogsz reménytelenül a jelenen át a múltba”. Másfelől pedig azt gondolom, hogy nem múlt el, itt van minden perce velem, akár tudom, akár nem. Csillognak, pörögnek, úszkálnak, meg lehet érinteni, simogatni őket. Persze megpróbálhatsz elbújni is előlük, áltathatod magad. Itt, körülöttünk most szinte minden ezt szolgálja, mennek is tönkre a dolgaink rendesen. Itt van a múltunk a mozdulatainkban, és boldogok lehetünk, hogy a történeteink, a mesélésünk, a szavaink okosabbak, s többnyire bátrabbak is nálunk. Aztán, mire felocsúdnánk, kezdjük megsejteni, micsoda hatalma van a kimondott szavaknak felettünk. Szerencsére akkor már késő: benne vagyunk a saját történeteinkben, magunk vagyunk a saját regényeink hősei, akik elmondják a regényüket. Nem úgy élünk ezen a vidéken, ahogyan élnünk kellene, hát legalább az elmondásban, átadásban, az elmesélésben érezzük meg a méltó létezést.

 


 

Frissítve: 2014. október 5.

Ma is „forró” téma a százéves merénylet
Tarjányi Péter beszélgettünk

 

Tarjanyi Peter

 

Száz éve történt a I. világháborút kirobbantó gyilkosság, de a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet diplomáciai és titkosszolgálati háttere a mai napig forró, kényes témának számít –állítja Tarjányi Péter, aki friss kötetéről, a Forralmárról mesélt az Új Könyvpiacnak.

 

Szerzőtársával, Dosek Ritával ön is részt vesz az Olvasás Éjszakáján. Milyen programmal készülnek, mire számíthatnak az érdeklődők?

 

Az új könyvünk, a Forradalmár című regény hátterét fogjuk bemutatni nemcsak szóban, hanem képanyaggal, filmmel. Izgalmas lesz!

 

Miről szól a könyv, mit tudhatunk meg róla? A borító alapján Gavrilo Princip, Ferenc Ferdinánd gyilkosának történetére tippelnék.

Az új kötet jóval többről szól, mint a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet. Egy eddig titkosan kezelt magyar-osztrák-német kémakcióról rántjuk le a leplet, amely megváltoztatta a XX. század történelmét.

 

Mennyire hozható közel a jelenkori olvasóhoz ez a 100 éves történelmi esemény, és a mögötte húzódó hatalmi- diplomáciai játszma?

Mint mondtam, titkosan volt kezelve egészen 2011-ig az akció minden részlete. Nem véletlenül. Olyan tényekről hallgattak eddig Németországban és Oroszországban, amik a mai napig kellemetlen helyzetbe hozhatják az arra a korra hivatkozó politikusokat.

 

Lát átfedést, hasonlóságot napjaink politikai közege, terepviszonyai és az I. világháborút megelőző időszak között?

Igen és nem. Hasonlóan pattanásig feszült a nemzetközi diplomácia és gazdaság, de rengeteget tanult az emberiség abból a korból... Legalábbis reméljük... 

 


 

Frissítve: 2014. október 5.

Körforgás
Kiss Judit Ágnes íróval Bán Magda beszélget
 

KissJuditAgnes 

Négyszög a címe a legutóbbi kötetednek /Európa Kiadó/, amelynek szögletei az élet sorsdöntő helyzeteit fogalmazzák meg különböző formai eszközökkel, legyen az oratórium, librettó, capriccio vagy gyászrítus. Fájdalom az élet?

Ezt a könyvet nem lett volna szabad megírnom. Csak éppen muszáj volt. Mert sorsdöntő helyzetekbe is akarata ellenére sodródik az ember, és valahogy reagálnia kell rájuk. Lehetőleg úgy, hogy ép maradjon. Erre lehetőség az alkotás, számomra elsősorban az írás. A kegyetlen szituációkból persze kegyetlen szövegek születhetnek, amit az olvasó – ha épp ő maga nincs ilyen sorsfordító helyzetben – kényelmetlennek érez, vészhelyzetben viszont kapaszkodhat beléjük. Mert az élet fájdalom is. Többször előfordult, hogy találkoztam valakivel, aki meglepődött, az „életben” milyen vidám vagyok. A költészet számomra eszköz, hogy az élet fájdalmas részét kibírjam, átalakítsam, és maradhassak jókedvű. Ennél csak az a jobb, ha a saját fájdalmamból fakadó írás esetleg másnak is segít a túlélésben.

Megrendítő olvasmány. De egyúttal kívánkozik hangzó előadásra is. Jelentkeztek már érte?

Még mielőtt egyáltalán lezártam volna a kötetet, egy rendező kollégám, Tóth Miklós, akivel már dolgoztunk együtt korábban, készített egy előadást a Trainingspot társulattal az első három szöveg felhasználásával, Szület – szeret – hal címen. Megrázó volt még nekem is, akit maguk a szövegfordulatok nem leptek meg, de az előadás vizualitása olyan élessé tette az elhangzottakat, hogy néha legszívesebben kifutottam volna a teremből.
Középiskolás tanítványaim is elkezdtek foglalkozni a Szíved alatt című oratóriummal, értük aggódom, túl fiatalok ehhez. Egy profitorientált színház viszont nem tudom, vállalná-e egy nem közönségbarát bemutató kockázatát.

Ahogy követni tudom ennek a szép és megrendítő kötetnek a sorsát, látom, hogy sok helyen voltál vele író-olvasó találkozón. Hogyan fogadják az olvasók? Kíváncsi vagyok a fogadtatására, hiszen a költői látásmód rendhagyó!

A felolvasások-beszélgetések az utóbbi időben érdekes módon nem kifejezetten a Négyszöghöz köthetőek. Ezt nem is bánom. A drámai forma miatt egyrészt nehéz volna felolvasni, másrészt egy ilyen könyv elviselhetőbb magányosan elvonulva. Talán én magam is kínosabbnak érzem beszélni arról, amiről írni is keserves volt. Azért így is elérnek a visszajelzések. Egy régi hűséges olvasótól például levelet kaptam, amelyben arról faggatott: „mi késztethetett valakit ilyen szintű pszichothrillerbe oltott horror megírására?”, és reményét fejezte ki, hogy néhány év múlva megjelenik tőlem olyan kötet, amely után újra a szemembe tud nézni. És volt, aki megköszönte, hogy ezt helyette ki mertem mondani.

Merre tovább? Mit várhatunk legközelebb?

Már egy éve készen van egy gyerekverskötetem, melynek egy-egy darabja korábban antológiákban megjelent vagy épp kórusmű született rá. Ha a kiadóm vállalkozik rá, jövőre megjelenhet. Írtam egy nagyobb prózát is, most a javítgatása folyik, hátha előbb-utóbb ez is az olvasók kezébe kerülhet. És persze lassan alakítja magát egy következő verseskötet is.

 


 

2013

A Supka Géza Alapítvány interjúi a fesztivál támogatóival

 

Frissítve: 2013. szeptember 13.

„Az irodalom öltöztet"
Szilas Rita divttervező művész Az Olvasás Éjszakájáról

 

szilasrita

 

Mennyiben hordható és divatos az irodalom? Képes népszerűsíteni egy szöveges táska, lírai kiegészítő az olvasást?

 

Tőlem sokan érdeklődtek a könyvtáskáknál, hogy az adott mű miről szól, ki írta, stb. Nem tudom, hogy végül elolvasták-e, viszont aki amúgy is szereti, annak jó érzés hordani is ...

Könyvhöz passzol a kabát, vagy fordítva?

Egymáshoz kell, hogy passzoljanak... ez olyan, mintha azon gondolkodnánk, hogy jinhez passzol-e a jang, vagy fordítva. Ha nem passzol, mindegy, hogy melyik nem passzol, együtt nem jók. Egyébként én szeretek olyan táskát választani magamnak, ami sok mindenhez megy... csak hogy ne kelljen átpakolni állandóan.

Milyen a mai költő-divat? Lejárt a kétméteres sálak, lötyögő zakók és a kínai tornacsuka ideje?

Nem hiszem, hogy lenne „költő-divat", de ha régen így jártak, akkor szerintem már nem "divat" ez a hozzáállás. Inkább a megfelelő külsőben ép lélek, hisz az ékszereket is díszes dobozokban tároljuk... ugyanúgy a lelkünket is így kell megbecsülni (nem díszes dobozban, hanem az egyéniségünknek megfelelő külső megjelenéssel). Egyébként főleg írónőkkel találkoztam személyesen, de nekem inkább az jut eszembe a külső megjelenésükről, hogy sokkal jobban tudják mit akarnak, mit szeretnek hordani, kiforrottabb az egyéniségük mint általában, de azt is mondhatjuk, hogy Karafiáth Orsi írónő létére divatikon lett, úgyhogy ez is rácáfol arra, hogy az írás és az olvasás ápolatlanságot "okoz"...

Kik a kedvenc kortárs szerzői – és mit tervezett számukra?

Karafiath Orsolya, Szécsi Noémi, Kemény Lili, és persze még van más is..., de neki nem terveztem. Orsinak már többször terveztem, de a kedvencem az antik írógép-billentyűkkel gombolható kosztüm, Szécsi Noéminek pedig a „Finnugor vámpír" könyvbemutatójára egy kosztümöt, Lilinek meg egy "végül is az autóm se megy sehova nélkülem" idézete adta az ötletet, hogy az autós szoknyát vegye fel, a hozzá tartozó idézetes felsővel.

Honnan merít ötleteket munka közben? Nyomokban verseket is tartalmaz egy-egy kollekciója?

Mindenből ami körülvesz, minden ingerből, ami ér... Nem, verseket nem tartalmaznak a kollekciók, hanem idézeteket használtam fel a 2012 évi Múzeumok Éjszakáján a Petőfi Irodalmi Múzeumban bemutatott kollekciómhoz.

Milyen műsorral készül az Olvasás Éjszakájára?

Két irodalmi műnek a képregény változatát szeretném ruhára rávinni: hogy akik például egy unalmas irodában/munkahelyen dolgoznak és nap mint nap látják bejönni a kollégájukat, felrázzam kissé őket egy folytatásos történettel az öltözeten. Természetesen hétfőtől péntekig tart a sztori. Ha már máshogy nem, legalább az öltözeten keresztül "olvassanak", hátha kedvet csinál elolvasni az adott művet, vagy vegyük úgy, hogy ez egy 5 napon keresztül csöpögtetett könyvtrailer képregény formában. Aki meg egy ilyet szeretne hordani, annak azért jó, mert jó dolog olyan dolgokkal körülvenni magunkat (belebújni), amiket szeretünk, attól sugárzunk.

 

 


 

Frissítve: 2013. szeptember 9.

„Wass Albert és az oreós eperfagyi"
Aki a kedélyeket lehűti, nyelvünket kényezteti, a játékos kedvűeket jutalmazza – Jónás Tamást, a Magic Ice tulajdonosát kérdeztük olvasásról, a mecénás szerepről és természetesen a fagyikról.
 

 

jonas tamas

 

Ritka gesztus, amikor valaki magától jelentkezik, hogy szeretne egy kezdeményezés mellé állni. Miért tartotta fontosnak, hogy csatlakozzon?

 

Cégünk 25 éve gyárt fagylaltot, többek szerint már egész jól csináljuk. Több száz partnerünk van szerte az országban. Ha csak egy cseppet érdekesebbé, kívánatosabbá tesszük „Az olvasás éjszakáját" fagyi termékeinkkel, már örülünk... (Vincent:-) Mert egy jó olvasmány mellé passzol egy kis fagyi ..., hiszen ki nem szeret összekuporodva egy adag fagyival elmerülni egy jó regény világában?

Nagyon fontosnak tartom, ezért támogatom azt, hogy az olvasást akár ehhez hasonló alternatívabb módokon is, de népszerűsítsük. Ha csak tehetem, szívesen támogatom, lehetőségeinkhez képest, az ehhez kapcsolódó kezdeményezéseket. Négy gyermekes apaként különösen nagy sikernek élem meg, ha egy kicsit is el tudom a mai fiatalokat csábítani a számítógép mellől. Ha egy fagyival versenybe tudom hozni a könyveket, úgy gondolom már megérte.

Mivel készül szeptember 13-ra?

Csoki- és vaníliafagyit viszünk, plusz készülünk még valamivel: a meglepetés fagyink az oreós eperfagyi különlegesség lesz. Ami így már kevésbé meglepetés, de az íze így is biztosan sokaknak az lesz! A Fókusz könyváruház kirakatában lelkes fiatalok verseket fognak felolvasni, akik a legtöbb részletet felismerik, azokat is jutalmazzuk egy kis hűsítő édességgel. Már csak ezért is érdemes lesz a Líra két helyszínén körülnézni...

 

Van olyan program, amit már kinézett magnak, és mindenképp szeretné látni, esetleg részt venni benne?

Nagyon tetszik Szokolay Dongó Balázs muzsikája, semmiképpen nem hagyom ki, utoljára augusztus 20-án láttam őt Veszprémben Palya Bea ősbemutató koncertjén. Elementáris volt... A Jadviga-dalokat nem ismerem még, Závada Pált sem hallottam még énekelni, kíváncsian várom!
Szívesen pókereznék egyet Varró Danival, remélem, méltó kihívója leszek, mint bűvész több mint 20 éve keverem a kártyákat.

 

Van meghatározó olvasmányélménye? Vagy amolyan örök kedvenc? Mit olvasott legutóbb?

Amikor időm engedi, azonnal olvasni valót veszek a kezembe. Mindenevő vagyok, egy jó regény, novella, újság, bármi jöhet. Wass Alberttől Harry Potterig sok minden belefér, de lefekvés előtt legszívesebben a Kámaszútrát vagy készpénzt olvasok. :-)

 


 

Frissítve: 2013. szeptember 7.

„Attól jó egy könyv nekem, hogy megfelelő pillanatban talál el"
Szatmári Évát, a Mesélő Ízek Csokoládé Manufaktúra vezetőjét kérdeztük Az Olvasás Éjszakájáról

 

meseloizek

 

Ritka gesztus, amikor valaki magától jelentkezik, hogy szeretne egy kezdeményezés mellé állni. Miért tartotta fontosnak, hogy csatlakozzon?

Amikor megkaptam a meghívót a sajtótájékoztatóra (a csokoládé manufaktúrám létrehozása előtt az írott sajtóban dolgoztam, ezért vagyok még rajta a listán), rögtön tudtam, hogy felveszem a kapcsolatot a szervezőkkel, és megpróbálok csatlakozni a kezdeményezésükhöz. Egyrészt kiváló programnak tartom, másrészt szuper előadások és felolvasások lesznek... az egész este olyan, mintha magamnak állítottam volna össze... és egyszerűen csak olvasni jó, így nagyon örülök, hogy rajtam kívül még sokan gondolják így.

Mivel készül szeptember Az Olvasás Éjszakájára?

Szeretném megajándékozni a programra látogató közönséget egy tábla Mesélő Ízek kézműves csokoládéval. Úgy érzem, különleges a valódi gyógy- és fűszernövénnyel ízesített édesség, és a csokoládén található kis történetek mosolyt csalhatnak az emberek arcára.

Van olyan program, amit már kinézett magának, és mindenképp szeretné látni, esetleg részt venni benne?

Mindenképpen ott leszek! Különösen kíváncsi vagyok Vámos Miklósra, Varró Danira, Veiszer Alindára és Tóth Krisztára.

Van meghatározó olvasmányélménye? Vagy amolyan örök kedvenc? Mitolvasott legutóbb?

Ez nagyon nehéz kérdés, mert igazi könyvmoly vagyok. Azt gondolom, attól jó egy könyv nekem, hogy megfelelő pillanatban „talál" el, azaz abban a lelkiállapotban, amiben kell. Ha feltétlenül kell említeni, akkor örök kedvenc Szerb Antaltól az Utas és Holdvilág. De nagyon jót szórakoztam Vámos Miklós Zeng a zének Öcsijén is, amit nyáron olvastam. Általában több könyvet olvasok párhuzamosan, most éppen Szabó Magda Születésnapját olvasom újra és Anna Gavalda Együtt lehetnénk című könyvét.

 

 


 

Koncz Tamás villáminterjúi a fellépőkkel
 

Frissítve: 2013. szeptember 6.

„Nagy rémálmodó vagyok”
Karafiáth Orsolya kérdeztük Az Olvasás Éjszakájáról

 

karafiath orsoly

Keresztury Tibor dicsérte az Otthon éjjel című rövid ciklusát, mondván, hogy itt vegytiszta és cukormentes a szorongás. Tényleg ilyennek érzi az éjszakát, vagy ez inkább csak játék a félelemmel?

Nem az éjszakával van bajom – mert alapban szeretem a sötétséget, és éjjel is írok, hanem az alvással: rettegek az elalvástól, az álmaimtól, voltaképpen az a versciklus is az alvó tudatban játszódik, mikor a molyok a bőrödet rágják, vagy a szú a csontodat kezdi ki, mint a testedet berendező bútordarabot. Nagy rémálmodó vagyok, gyógyszerekkel próbálom ezt tompítani, hol több, hol kevesebb sikerrel...

Mit tart igazi éjszakai irodalomnak, illetve személyesen – kit tart éjszakai írónak, költőnek?

Számomra például Lovecraft az igazi éji író, az árnyak birodalmának, a rettenetnek nyers krónikása. Ő az, aki már nyolcévesen idegösszeroppanást kapott, aki legjobban a sötétben látott, és akinek szürke víziói úgy kúszhatnak a fejünkbe, hogy még a nappalt is át tudják hangolni valami egészen mássá... Költőként Trakl-t említeném, aki szintén ébrenlét és álom határmezsgyéjén dolgozik, látomásai már-már nem is evilágiak, a színek átértelmeződnek, a hangulatok megváltoznak bennük...

Inspirálják munka közben az álmok? Írt álmában verset, amit ébren is jónak tartott?

Abszolút. Amikor tudom, fel is írom őket. Egyszer azt álmodtam, hogy megírtam életem legjobb versét. Álmomban ez meg is jelent az ÉS-ben három teljes oldalon. De kinyitván az újságot láttam, hogy szerzőként nem az én nevem, hanem Tóth Krisztáé áll. Erre riadtam. Amúgy dolgozom is az álmaimmal, ezt a terápiás csoportban tanultam, ha nem tudom leírni őket, lerajzolom, és később próbálom ezerféleképp értelmezni. Persze soha nem primér voltukban, az nem olyan érdekes, hanem átdolgozva, átszűrve később. Sok kép így rögzült és vált bennem valósággá, és tűntek érvényesnek nappali fényben is.

Cigánykártya egyik kritikusa, Dunajcsik Mátyás mutatott rá, hogy 40 kártyavers közül hiányzik a Halál. Miért?

Saját kártyáimat szerettem volna megcsinálni, a hagyományos elnevezéseket csak részben követve. Azt gondolom, a halál amúgy mindegyikben ott van, az életünk legszervesebb része, tehát hogy külön nem jelent meg, semmit nem jelent.

Részt vesz az Olvasás Éjszakáján, ahol Szilas Rita divattervező is fellép – ő korábban egyedi táskát, ruhát tervezett önnek. Közös produkcióra készülnek, esetleg lesz divatbemutató is?

Ritával évek óta dolgozunk már együtt, most pedig teljesen unikális dologra készülünk: az új könyvemhez készül egy ruhakollekció. Rita a maga területén ugyanolyan kreatív még én, ahogy egyik kritikusa írta róla: mintha ezer agya lenne. Nagyon 4rá tud állni az én amúgy is agyament ötleteimre, most is az egyik könyvemből készült táska van velem...

Idén tavasszal kiadott regénye, a Kicsi Lili eléggé megosztott értékelést kapott, profin megírt lektűrnek, élvezhetetlen, fárasztó kislányregények egyaránt nevezték. Mit gondol a kritikákról, és visszatekintve milyennek látja a könyvet?
Egyik legfontosabb prózai munkámnak tartom, a rossz kritika nem tud megingatni ebben – ráadásul több mint felerészben jól értékelték a művet. De az sem befolyásol. Egy számomra nagyon lényeges kérdésről írtam benne, és úgy érzem, megfogtam, megragadtam azt, amit szerettem volna.

Mikor jelenik meg újabb kötete?

Most fejeztem be a Házikedvenc című felnőtteknek szóló meseregényemet, amihez Rita kollekciója és egy remek kisfilm is készül. Már a grafikusomnál, Filó Veránál van a könyv, októberben meg is jelenik. Közben írom a verseimet, dalszövegeimet is...
 

 (Az interjú fölött Merényi Dávid fotója látható)


 

Frissítve: 2013. szeptember 6.

„Agonizálni éjjel kell”
Kalapos Éva Veronikát kérdeztük Az Olvasás Éjszakájáról
 

kalapose

 

Mit jelent számodra az éjszaka, milyen érzést és emléket idéz fel benned első hallásra a szó?
 

Az éjszaka nekem a felejtés, akár pozitív, akár negatív értelemben. Olyan, mintha bezárulna egy ajtó, a levegő besűrűsödik, és bármilyen furán is hangzik, minden konkrétabb számomra éjszaka, mint nappal. Ez olyasmi lehet, mint amikor beleszeretsz egy külföldibe: mivel nem értesz minden egyes szót, amit mond, tisztábban kirajzolódnak a szándékok, sallang nélkül. Ilyen nekem az éjszaka: sallangmentes, eltakarja a felesleget.

Vannak szerinted kifejezetten éjszakai könyvek, szerzők is?

Nekem a líra tömörsége és letisztultsága jobban illik az éjszakához, ami, ahogy írtam is, számomra nem elfed, sokkal inkább kiemel, egyértelműbbé tesz dolgokat. Tóth Krisztinán vagy Pilinszkyn agonizálni éjjel kell, mert akkor van lehetőség arra, hogy - a PUF szavaival élve - "ha fáj a szíved, hát hadd szakadjon".

Közös előadásra készülsz Grecsó Krisztiánnal az Olvasás éjszakáján. Mit láthatunk, hallhatunk tőletek szeptember 13-án?

Ez még hadd maradjon titok! Izgalmas lesz összehozni a világainkat, alig várom, hogy végleg kikristályosodjon a műsor.

Együttesed, a Másik Szoba kortárs verseket zenésít meg, s 2010-ben letölthető CD-t adtatok ki. Mikor várható újabb lemez, és kitől dolgoztok fel újabb műveket?

Azóta idén már elkészült az újabb lemezünk Hangyamenet címmel, ami megrendelhető az együttes honlapján vagy a FB-oldalunkon, és néhány szám hallható belőle a youtube-on is. A legújabb daloknál már kicsit elhagytuk a kortárs költészet-irányt, mi magunk írjuk a szövegeket, leginkább Brém Miklós, az együttes ritmusgitárosa és én. Kicsit nyersebb, de mégis lágyabb az új hangzásunk, mi nagyon szeretjük, reméljük, a közönség is így érzi.

 


 

Frissítve: 2013. szeptember 1.

„Mesék, amik rólam szólnak”
Berg Juditot kérdeztük Az Olvasás Éjszakájáról

 

berg judit

 

Milyen előadással készül az Olvasás Éjszakájára? Esetleg meseolvasásra számítunk?

A szervezők kérése volt, hogy olyasmit csináljak a színpadon, amit nem szoktam, de jellemző rám. Sajnos kedvenc hobbijaimat, a lovaglást és utazást nem tudom bemutatni, a meseolvasás viszont túl hagyományos lenne, hiszen rendszerint ezt várják tőlem, ezért olyan történeteket fogok elmesélni, amik valamiképpen rólam szólnak. A gyerekkoromról, a családomról, arról, hogy Rumini és a többiek miért olyanok lettek, amilyenek. Fényképeket vetítek majd és mesélek – sok mindent, amit eddig még soha.

Hogy látja, létezik olyan életkorbeli határ, amíg mesével meg lehet szólítani a gyereket?

Sokféle mese és sokféle gyerek létezik. Van, aki ötévesen már nem fél a sárkányoktól, mások inkább a saját életükre reflektáló meséket szeretik, megint mások az erőszakos vagy éppen a zsongítóan idilli történetekben oldódnak fel. Biztos vagyok benne, hogy minden korosztály és minden embertípus számára találhatók és létrehozhatók izgalmas, érvényes, jelentéssel bíró történetek. Legcsodálatosabbak a népmesék, amelyek a gyerekeket is elvarázsolják, de a felnőttek számára is képesek új szempontokat adni, vagy akár gyógyítani.

Az éjszaka az árnyak és démonok birodalma is a gyerekek szemében. Egy-egy ijesztőbb mese ön szerint a félelem megélésére és leküzdésére tanít - vagy inkább csak felkavarja a kicsiket?

Egy jól megírt, átgondolt történet, ahol a félelem megélése és leküzdése alakítja, jobbá teszi a főhőst (és az olvasót), vagy éppen az évszázadok viharát túlélt, vagyis kipróbált és jól bevált népmese biztosan segít félelmeink megismerésében, megélésében és leküzdésében. Sajnos manapság rengeteg olyan mese, mesefilm, gyerekregény születik, amiben a félelemkeltés öncélúan van jelen, abból a téves elképzelésből kifolyólag, hogy az az izgalmas, ami félelmetes. Az ilyen történetek kifejezetten károsak tudnak lenni, és szorongást, rettegést válthatnak ki a gyerekekből.

Idén hét éves a Rumini-sorozat. Érez még lehetőségeket, erőt ebben a mesefolyamban, esetleg dolgozik az újabb részeken is?

Eddig négy hagyományos értelemben vett kalandregény, egy naplóregény és egy színdarab jelent meg a sorozat részeként. Tapasztalataim szerint a gyerekek nagyon nyitottak a különböző műfajokra, így mindenképpen szeretném még bővíteni a sorozatot egy levélregénnyel. Most ezen dolgozom éppen, és reményeim szerint még idén meg is jelenhet. Címe: Rumini a Fényvizeken. Hatalmas kihívás számomra egy fordulatos, több szálon futó kalandregényt különböző szereplők szemszögéből, sokféle stílusban megírni úgy, hogy közben folyamatosan fenntartsam a feszültséget, árnyaljam a jellemeket és a lehető legszórakoztatóbb szöveget hozzam létre.
A levélregény után mindenképpen tervezek még egy befejező részt Rumini kapitány címen, ami ismét a megszokott stílusú kalandregény lesz.

Mennyiben koherens Rumini, a matróz egér világa – olvasóival együtt fejlődő, érlelődő mesefolyam ez, vagy inkább örök-jelenidejű, különálló történetek láncolata?

Rumini az idő múlásával növekszik és fejlődik, tapasztaltabb, ügyesebb és idősebb is lesz. Az utolsó megjelent részben (Rumini Datolyaparton) hajósinasból matrózzá léptették elő, és a Rumini kapitány végére egy kicsit szerelmes is lesz. Más szempontból viszont fontosnak tartom az örök jelenidejűséget – mert a sorozat összes részének egyformán érthetőnek és élvezhetőnek kell lennie a célközönség, vagyis a 7-12 éves gyerekek számára.

Gyerekként nagy kedvencem volt Bajor Andor Egy bátor egér viszontagságai című (először 1960-ban kiadott) mesekönyve, ami a szintén matróz egér, Cincogó Felícián kalandjait mutatta be. Ismeri a kötetet, van kapcsolat a két mesevilág között?

Sajnos nem ismerem. Gyerekkoromban nem került a kezembe, először a Rumini első részének megjelenése után hallottam róla. Ha sikerül megszereznem, előbb-utóbb biztosan el fogom olvasni.
 


 

Frissítve: 2013. augusztus 27.

„Olvasni, szerelmeskedni”
Stahl Juditot kérdeztük Az Olvasás Éjszakájáról

 

stahl

 

Miért tartja fontosnak, hogy részt vegyen a fesztiválon?

Szerintem az egyik legklasszabb dolog belemerülni, belefeledkezni egy jó könyvbe, és szeretném, ha minél többen (újra)felfedeznék maguknak ezt az örömforrást. És "jó könyvön" bármilyen műfajú regényt értek: Marcel Prousttól kezdve Agatha Christie-n át Muriel Barbery-ig széles a skála, hogy miket szeretek. Mert számomra csak egy ismérve van a "jó könyvnek": legyen tényleg jól megírva.

Milyen előadással készül a rendezvényre? Szerepet kap benne a gasztronómia is?

Vannak ötleteim, de még nem tudtam eldönteni, mi legyen. Az viszont biztos, hogy a gasztronómia nem kap benne szerepet.

A szakácskönyvek, receptgyűjtemények néha irodalmi, művelődéstörténeti értékkel is bírnak. Melyik az a kötet, amit szórakozásból is olvas vagy olvasna?

Nagyon szeretem Halász Zoltán írásait, mert egyszerre szólnak gasztronómiáról és művelődéstörténetről. Külföldi szerzők közül legutóbb Philip Kazan: Appetite című regénye tetszett, amely kicsit olyan, mint Patrick Süskind: A parfüm című könyv. Viszont ez nem az illatok világában játszódik, hanem a XV. századi Firenzében, és a főszereplő tehetsége, na meg egyben átka is, hogy minden ízt képes érzékelni.

Ajánlana egy kimondottan éjszakára szóló receptet?

Szerintem éjjel nem enni kell, hanem aludni, olvasni, szerelmeskedni. Illetve mindhármat, és kinek-kinek a saját maga számára megfelelő sorrendben.

Miben különbözik, és miben hasonlít a főzés és írás alkotási folyamata?

Mindkettőnél egy ember alkotását élvezik többen.


 

Frissítve: 2013. augusztus 23.

„Egy nagyregény illata ”
Oláh Andrea rádiós műsorvezetőt kérdezi Koncz Tamás

 

Könyvklub szerkesztőjeként mondhatni munkaköri kötelessége is az olvasás. Havonta hány kötettel végez, és milyen szempontok szerint állítja össze ajánlóműsorát?

Amikor kilenc évvel ezelőtt megálmodtam ezt a műsort a Klubrádióban, és felkértem társnak hozzá Gerenday Bars Ágnes kolléganőmet, akkor megbeszéltük, hogy ez olyan könyvajánló lesz, amelyben tökéletesen felkészült riporterrel találkozhatnak a szerzők. Így aztán minden könyvet elolvasok, ami a kezembe kerül. Na jó, volt egy szakszótár, amit nem olvastam végig, és még néhány hasonló száraz kiadvány, de tényleg nagyon kevés. Mivel a Könyvklub című műsor minden hétköznapon szól, 3-2-es felállásban dolgozunk Ágival, így én havonta 12 könyvet olvasok. Könyvünnepek és karácsonyi könyvözön idején természetesen többet. Hivatásos és elhivatott olvasó vagyok, ez nagyon jó munka. A műsorban pedig remekül megfér egymás mellett a magas irodalom, és a könnyedebb olvasnivaló, minden műfaj képviselteti magát, és minden korosztály talál kedvére valót. Legalábbis remélem.

Mit olvas most, és melyik könyv az – legyen szó bármely műfajról és nemről - amit az utóbbi idők legjobbjának tart?

olahEz az a kérdés, amit hétről hétre megkapok, és gondban is vagyok mindig, hiszen szinte minden hónapban van olyan, ami a soros nagy kedvenc. Ráadásul kiváltságos helyzetben vagyok, hiszen általában beszélhetek a szerzővel, vagy a fordítóval, a szerkesztővel, így még közelebb kerülök egy-egy könyvhöz gondolatilag és érzelmileg is. Előfordult az is, hogy amikor elolvastam, érdekesnek találtam, de semmi több. Aztán amikor beszélgettünk a szerzővel, az interjú során én magam újabb és újabb réteget találtam közben, és hirtelen egészen „odavoltam" azért a könyvért. Akkor most az nagyon jó könyv, vagy nagyon jó beszélgetés? De természetes vannak meghatározó élmények – épp a napokban ajánlottam valakinek Andrei Makine Az ismeretlen című regényét. Azt képtelen vagyok elfelejteni... Mivel egyik könyvből a másikba költözöm néhány nap alatt, ráadásul azonnal kérdeznem kell mindről, vagyis fontos, hogy véleményt is alkossak arról, amit olvastam (persze ezt igyekszem nem a hallgató orrára kötni), arra mondom, hogy nagyon jó, ami hónapok múltán is kísért. Innen-onnan előbukkan, és érzem, hogy még mindig hat, és még mindig hat... Persze valószínűleg mindenki így van ezzel.
Hogy mit olvasok most? Épp egy skandináv krimi utolsó oldalain járok. A napokban interjúzom róla. Nagyon kedvelem a skandináv szerzőket, bármit írjanak is, például sok évvel ezelőtt mindenkinek ajánlgattam Anne B. Ragde Berlini nyárfák című könyvét (és a folytatását), hálásak voltak érte az ismerőseim.
Hogy mit tartok az utóbbi idők legjobbjának? Kibújnék a válasz alól, mert sosem hasonlítom össze a könyveket egymással. De „szerelmes típus vagyok" – ha például valami egészen új hangot találok, akkor képes vagyok minden követ megmozgatni, hogy figyeljenek rá. Pár éve Csabai László Szindbád, a detektív című kötetét még egy filmrendezőnek is elküldtem, és újságíró kollégáknak lapokhoz, mert olyan különlegesnek éreztem. Más könyvekkel is futottam már néhány kört, aztán persze előbb-utóbb kijózanodom, de akkor visz a lendület, és meg szeretném mutatni, milyen jót olvastam.

Az Olvasás Éjszakáján könyvszaglászós játékot vezet majd. Mi lesz ennek a lényege?

Szerintem minden könyvszerető megszaglássza, amit olvas. Nekem is reflexszerű ez, ha kézbe kapok egy példányt. Vicces volt, amikor egy szerző hozott nekem dedikált kötetet, és még meg sem néztem, csak emeltem az orromhoz. Azonnal kiszaladt a számon, hogy „de hát ez a kötet legalább két éves!" Nevetve mondta a költő, hogy tényleg a korábbi kötetét hozta nekem el, hátha nem olvastam, és tényleg 2 éves. Persze általában nem foglalkozom kormeghatározással, de amikor szóba került az Olvasás Éjszakája, ahol ugye kicsit másként közelítünk a könyvekhez, eszembe jutott, milyen szórakoztató lenne egy olyan játék, ahol bekötött szemmel, csak az illata alapján kellene eltalálni egy kötet korát. Vagy akár a műfaját, hiszen tudjuk, a régi képes kiadványok illata egészen más, mint mondjuk gyerekkorunk kedvenc indiánkönyvéé. A szagolgatás jó móka, és legalább van apropó, hogy beszélgessünk a könyvekről. Egyébként azt tervezem, hogy vendégeket is hívok, akik régóta dolgoznak könyvekkel (antikvárius, könyvtáros), biztosan van mesélnivalójuk. No és nekik ugye jó orruk is van hozzá.

A jellegzetes könyvillat korral jár? Úgy érzem, a mostanában megjelent köteteknek általában nincs egyedi vagy kellemes szaguk.

Bizony, az illat korral jár, és persze az is fontos, hogy hogyan, és hol tárolták őket. Ma már nem préselünk kis virágot a lapok között (bár nem tudom, hogy az módosított-e a könyv szagán:), de ha régi kedvencünkbe beleszippantunk, elképesztően sok élmény előbukkan tőle. Ez nagyon izgalmas. Szerintem igenis van egyedi szaga a mai könyveknek is, épp a napokban temettem bele az arcom egy kemény borítású kis kötetbe. Az olvasók is biztosan tudják, hogy a friss könyvszagot szeretik, vagy a pár hónapos, már „állott" illat jobb nekik.

Melyik a kedvenc "szagos" könyve – mikor és hol adták ki?

Az egyik legújabb kedvenc szagos könyvem egy gyerekkönyv. Festék, fényes papír, plusz párna illata van. Ez Simon Réka Zsuzsanna Ahány király, annyi mese című könyve. A kisfiam meglepő módon beosztással élt, csak egyenként engedte olvasni esténként, hogy másnapra is jusson belőle. Ez néhány hónapja jelent meg. Egy régi szagú kedvencem pedig Sarkadi Imre Elveszett paradicsoma. Annak például saját új illatot is csináltattam úgy 20 évvel ezelőtt, mert lemásoltattam, és beköttettem egy kis nyomdában, úgy adtam ajándékba. Így aztán kétféle illatára is emlékszem.

 


 

Frissítve: 2013. augusztus 13.
 

„Belefeledkeztem az éjszakába”
Lackfi János írót, költőt Koncz Tamás kérdezi

 

lackfi

 

Mi az első érzés, milyen kép merül fel benned először, ha az éjszaka szót hallod?

Régebben rengeteget olvastam, írtam éjszaka, olyankor mindig tágasabb a világ, kevesebb a mozgó objektum, minden megvilágítás sejtelmes. Mindig is plusz energiákat adott az érzés, hogy a világ ugyanaz, mégis teljesen más. Óvatosabb duhajként ma is kimerészkedem esti munka után csillagokkal teleültetett kertembe...

Fontos az alkotás szempontjából számodra ez a napszak?

Régebben volt, hogy úgy belefeledkeztem az éjszakába, csak fél ötkor eszméltem fel a derengésre. Más üzemmód az éjszakai, öregedvén kezdek nappaliasodni, legfeljebb egy jó filmre futja az esti fáradtságban. No meg kis olvasásra lefekvés előtt. A többi magánélet...

Ki az a költő, író, akit egyértelműen éjszakai szerzőnek tartasz – és miért?

Kosztolányi ötlik fel a Hajnali részegséggel, no meg Esti Kornéllal, s Weörestől Az éjszaka csodái is kihagyhatatlan. Krúdytól az Ady Endre éjszakái óriási. Benne van a sötétség varázsereje, legendaképző hatalma.

Magadat is közéjük sorolod?

Évi 90-100 fellépés mellett, melyek egy része (vagy a visszaút) éjszakába nyúlik, a romantika fakul már. Pontosabban az éjszakázás munkám része, mintha csak örömlányka, kidobóember vagy haknizenész lennék. De azért eksztatikus naplementék, (éj)víz alatti hazatérések továbbra is szerepelnek a menükártyán.

Milyen előadással készülsz az Olvasás Éjszakájára?

A pompás, ősi amerikai folkzenét játszó Louisiana Double duónak írtam egy szekérderék dalszöveget az eredeti angol számokhoz, ők segítenek majd, ha minden igaz. Olvasok is, de talán egyéb meglepetéssel is előrukkolok. Aki ott lesz, meglátja!

Hallhatunk tőled új verseket is?

Mindenképpen lesz pár újdonság, szóba kerül az őrült festő elégetése, no meg hogy van-e a zenének lelke...

Mikor várható újabb köteted megjelenése?

Ősszel kerül boltokba az örömömre nagy sikert aratott MILYENEK A MAGYAROK? második kötete, inyenceknek szánva.
 


Frissítve: 2013. augusztus 8.
(A rendezvény részletes leírása a lap alján)

 

„Gondoltam, aludnom kéne”
Az Olvasás Éjszakájáról Egressy Zoltán írót kérdezi Koncz Tamás

 

2011-ben megjelent regénye, a Szaggatott vonal igazi éjszakai könyv, amiben a motoros futár főhős, Vertesz Antal halott apjára emlékezik egy hajnalig tartó műszak során. Az éjszaka az ön számára is az emlékek, a visszatérés időszaka?

Az éjszaka számomra az alvás időszaka. Lenne.

Milyen programmal készül Az Olvasás Éjszakájára?

sztriptiz1Először arra gondoltam, aludnom kéne, mostanában a meleg miatt ez nehezen megy. Nincs légkondim. Aztán eszembe jutott, hogy több mint tíz évig doboltam a Sztriptíz nevű zenekarban. Előtte meg a Huckleberryben. Nemrégiben valaki azt kérte a születésnapjára, hogy álljon össze a kedvenc zenekara (a Sztriptíz), amely egyébként feloszlott tizenöt éve. Elkezdtünk próbálni, elég jól visszajöttek a régi dolgok. Meg is volt a koncert. És azóta még egy. Úgyhogy ez lesz, dobolni fogok a Sztriptízzel.

Szokott zenét hallgatni munka közben?

Egyszer kísérlezetem Schubertet hallgatásával írás közben, de egy idő után már csak arra figyeltem, így felhagytam ezzel. Ha írok, nem kapcsolok be muzsikát, megy bennem a szöveg ritmusa, zenéje.

Drámát vagy prózát jelentet meg legközelebb? Mesélne az új szövegről?

Ősszel egy novelláskötetem jelenik meg a Kalligramnál Majd kiszellőztetsz címmel. Az alcímben szerepelni fog a "fejezetek" szó, merthogy a novellák szorosan összefüggnek egymással. Szereplők, motívumok jönnek-mennek. A kötet írásai tehát fejezetei egy... regénynek azért nem, annál szerteágazóbb az egész. Nem tudom, minek. Valaminek a fejezetei.
 


 

Frissítve: 2013. augusztus 1.
(A rendezvény részletes leírása a lap alján)

 "A retro éhség szinte kielégíthetetlen"
Poós Zoltán költőt, írót kérdezi Koncz Tamás

Mit jelent számodra és verseid szempontjából az éjszaka, van szimbolikus jelentősége ennek a napszaknak? AKülönös szilveszterben legalábbis a halált idézi meg.

pooszSzámos versemben kap főszerepet az éjszaka (Walpurgis-éj, Éjféli táj). Éjjel a sötétség ellenére jobban érzékeljük a világ tágasságát. Ma már van olyan telefonos applikáció, mely csillagokhoz is ad egyfajta GPS-t, de ha már égi navigációra van szükség, arra ott van az egyetemes irodalom.

Miért érezted fontosnak, hogy csatlakozz az Olvasás Éjszakájához?

Minden olyan fórumnak, amely hozzájárul, hogy a könyveket kiszabadítsa a könyvtárak hét tornyából, örülni kell. Az Olvasás éjszakája pedig úgy tűnik, hogy nemcsak kiszabadítja majd a könyveket, de biztos helyre vezeti azokat: a drága olvasókhoz.

Retro-workshoppal készülsz az estére, előadásod során a 70-es, 80-as évek tárgyait mutatod be. Hogy látod, él még a korszak iránti nosztalgia?

Most él csak igazán. A közösségi oldalaknak köszönhetően sokezres követői vannak a tematikus retro oldalaknak – például az Állami Áruház című könyv lapját több mint 8000-en követik. Két hónap alatt elfogyott az első két kiadás. Ezekből a számokból arra lehet következtetni, hogy a retró éhség szinte kielégíthetetlen.

A most felnövő generáció talán már nem kötődik annyira ezekhez az emlékekhez. Eljött az ideje a 90-es évek felidézésének is? Egyáltalán – maradt olyan tárgyi kultúra, amit érdemes megmutatni, szövegbe foglalni az elmúlt 23 évből?

Természetesen minden korszaknak megvannak az emblematikus tárgyai, melyek már régen a szemétlerakóban végezték. Ilyenek például az első generációs mobiltelefonok, az ún. patacipők, melyek a rave kultúrához kötődnek. Ugyanakkor a rendszerváltás utáni időszakban egy-egy tárgy, márka és forma nem volt sokáig „műsoron", nem biztos, hogy olyan mélyen bevésődtek a sziluettjeik az emlékezetünkbe, mint mondjuk annak idején a „kocka Lada" formája.

Tavaly jelent meg Állami Áruház, folytatva a retrospektív Poós-kötetek sorát. Készül a következő könyved is?

Az emlékezeti trendek körüljárásán már túl vagyok, most egy ún. történelmi regényen dolgozom. Készülök arra is, hogy új verseskönyvet rakjak össze. Persze, nem kizárt, hogy ha néhány év múlva „megtalálnak" újabb tárgyak, akkor azokat is beillesztem a képzelt áruház kirakatába.

 


 

Frissítve: 2013. július 29.
(A rendezvény részletes leírása a lap alján)

Amikor nem alszol
Az Olvasás Éjszakájáról Fejős Évát kérdezi Koncz Tamás

Milyen szerepet kap regényeidben az éjszaka, hogyan befolyásolja hőseid sorsát, döntéseit?

fejos evaAz éjszaka a történeteimben nem is annyira fontos, mint a saját regényírói életemben, de természetesen a hőseimmel is előfordulnak éjszaka, de inkább hajnalban váratlan események, amelyek nappal valószínűleg nem történnének meg. Például a Karácsony New Yorkban című regényem fiatal hősével, Martinnal egy rosszul sikerült buli után, hajnalban száguld át a városon egy mentőautó, és ő az, aki másnap hajnalban, miután mindent megbán és szégyelli magát, arra a döntésre jut, hogy elbújik a világ szeme elől, és kilép az addigi életéből. Aztán persze minden máshogyan alakul, de a hajnal számára egyfajta "megvilágosodással", és megbánással jár együtt.

Mennyiben fontos ez a napszak az írás és olvasás szempontjából?

Számomra meglehetősen, ugyanis általában este kezdek írni, és ez többnyire az éjszakába húzódik. Ekkor van csend, ekkor tudok legjobban a regényben "létezni". Annyira bele tudok merülni ilyenkor a történetbe, hogy megesett: megijedtem attól, amire egyik-másik hősöm készült, főleg, amikor krimiszál is volt a sztoriban. Olvasni is gyakran éjjel, elalvás előtt szoktam, amíg ki nem esik a könyv a kezemből. Szerintem a csönd, a nyugalom segít abban, hogy az ember hagyja, hogy behúzza őt a történet, és úgy érezze, mintha ő is ott lenne a hősökkel (ez igaz az írásra és az olvasásra is).

Úgy tudom, diafilm-vetítéssel készülsz az Olvasás Éjszakájára. Mit láthatunk, felnőtteknek vagy gyerekeknek szól majd az előadás?

Inkább felnőtteknek, de mindenkinek, aki vagy távoli tájakról szeretne általam megélt történeteket hallani, vagy pedig döntés előtt áll az életében. Velem nagyon sokszor megesett, hogy az otthonomtól eltávolodva, idegen helyen jöttem rá, hogyan kellene döntenem olyan helyzetekben, amelyeket illetően itthon nem tudtam elhatározásra jutni. Pillanatképek, illatok, hangulatok, színek, emberi sorsok - ezekből szeretnék egy kicsit felvillantani ezen a találkozón.

Min dolgozol jelenleg, mikor várható az újabb Fejős-kötet megjelenése?

A kettő nem ugyanaz: jelenleg egy olyan regényen dolgozom, amelyben felbukkan a párhuzamos valóság, amelyben a látszólag könnyed történet néhány súlyos sorsot rejt, és amelyben a hőseimnek - igen, mint mindannyiunknak - meg kell hozniuk néhány fontos döntést. Azonban nem ez a kötetem, hanem egy több mint tíz évvel ezelőtt írt kéziratom lát hamarosan, a tervek szerint idén ősszel napvilágot. Utóbbi regénynek egyik hőse egy mágikus képességekkel megáldott lány, aki szeretne belevágni egy nagy kalandba, ugyanakkor pedig tudja, hogy inkább a nyugodtabb, kiszámíthatóbb életet kellene választania. Egy idő után még sincs választási lehetősége: a kaland elkezdődik, és a tét igen nagy... Novemberre tervezem a regény megjelentetését.

(Koncz Tamás)  


 

Frissítve: 2013. július 29.
(A rendezvény részletes leírása a lap alján)

Amikor nem alszol
Az Olvasás Éjszakájáról Brandon Hackettet, vagyis Markovics Botond sci-fi szerzőt kérdezi Koncz Tamás

Az éjszaka mint szimbolikus napszak általában a fantasy, illetve a horror műfajához köthető. Mekkora szerepet kap a főként technikai fejlődésen alapuló sci-fiben, és az ön regényeiben?

brandon hMíg a fantasyban és a horrorban az éjszaka a misztikus teremtmények birodalma, a science fiction olvasók és az írók (valamint a csillagászok) számára a csillagos égboltot, a csillagokat jelenti: éjjel elénk tárul a világűr, a Tejút, és az a határtalanság, aminek mi csak apró részei vagyunk. A science fiction írók, ahogy én is, történeteikben gyakorta szeretik elhagyni a Földet, hogy az űrben barangolva más bolygókat, más civilizációkat fedezzenek fel, és ezáltal az emberi fejlődés korlátait, lehetőségeit feszegessék, vagy az Univerzum titkait kutassák.

Ha az éjszaka szóba kerül, mindig a földi éjszakára gondolunk, annak ismert képzettársításaival – de mit jelenthet ez más világok lakói számára?

Az univerzumban számtalan féle éjszaka létezhet. Még a földi éjszaka is más és mást jelent a földrajzilag egymástól távoli kultúrák számára, elég csak például a sarkok felé haladunk, és máris szembesülünk azzal, hogy ott az éjszaka bizonyos időszakban, nyáron nem létezik, mert nem nyugszik le a Nap, míg télen hosszú napokon át tartó éjszakai sötétség borul a tájra.
Egy Jupiterhez hasonlító óriásbolygó körül keringő Földméretű hold lakói számára például az éjszaka egy elképzelhetetlenül fantasztikus látványosság is lehet, gondoljuk csak el, hogy az éjszakai égbolt nagy részét egy ragyogó félgömb uralja.
Isaac Asimovnak van egy híres novellája (később regénnyé bővítette), ami egy olyan bolygó lakóiról szól, amelynek 6 fényes Napja van, így sosincs éjszaka, kivéve néhány évezredente egyetlen napra. Ekkor elsötétedik az ég, felragyognak a csillagok, és a civilizáció újra és újra megőrül és elpusztítja magát. Számukra az éjszaka, a soha nem tapasztalt sötétség maga a rémisztő apokalipszis.

Miként mutatja be az olvasás, az éjszaka és a science fiction kapcsolatát az Olvasás Éjszakáján?

Az éjszaka számomra az álmodozásé, a gondolatoké, a képzeleté. Mindezt egy kicsit lazábbra vettem, és hogy a tudományt a fantasztikummal párosítsam, különös, vicces emberi találmányokról fogok fotókat mutogatni, mert az emberi lelemény, képzelőerő és kreativitás tényleg fantasztikus megoldásokra képes. (És néha hajmeresztőkre.) Viszont ezt azért majd nem kell nagyon komolyan venni.

Honlapján 2014-re ígérte új regényének, Az időutazás napjának megjelenését. Hogy áll most a könyvvel?

Az utolsó simításokat végzem éppen a szövegen, és a kiadó már várja.
Magam is meglepődtem, hogy időutazásról kezdtem el írni, mivel az utóbbi időben egyre kevésbé kedveltem már ezeket a történeteket, azt éreztem, nem tudnak már újat mutatni, és az időutazás többnyire csak ürügyként szolgál egy teljesen más ötlet kifejtéséhez. Sosem értettem továbbá azt, hogy ha valaki visszajön egy adott jövőből, akkor a későbbi jövőből miért nem jönnek vissza további emberek? Mondjuk, száz, kétszáz, ötszáz, ezer, háromezer évvel későbbről. Hiszen ez lenne logikus.
Engem az érdekelt, mi történik a világgal, ha valahol kifejlesztik és bekapcsolják a világ első időgépét. Az én történetemben azonnal megjelenik a Földön 200 milliárd időutazó, akik a legelső pillanatot ünneplik, ameddig vissza lehet utazni az időben. Ennél korábbra logikai alapon ugyanis nem mehetnek, hiszen akkor már találkoztunk volna velük, sőt, ott lettek volna tömegével a történelem minden pillanatában.
Ebből kiindulva próbáltam egy olyan regényt felépíteni, amiben az időutazás mindenki számára elérhető eszközzé válik, és kitalálni, hogy miként hathat ez az emberi társadalomra, hogyan változtatja meg alapjaiban a jelenlegi világunkat egy ilyen technológia. Jövő év elején kiderül, hogy miként sikerült.

Mit olvas mostanában, ki a kedvenc sci-fi, illetve szépirodalmi szerzője?

Igyekszem mindig egyfajta arányt tartani a szépirodalom, tudományos ismeretterjesztő könyvek és a fantasztikus könyvek között. Most éppen egy F. Scott Fitzgerald regényt olvasok (Az éj szelíd trónján). Fitzgerald amúgy friss kedvencem mai szemmel is modern és kifinomult prózájával, de nagyon szeretem még például Palahniukot vagy Nabokovot is.
Nemrég végeztem Ray Kurzweil, ismert futurista ismeretterjesztő könyvével, A szingularitás küszöbénnel, ami a gyorsuló technológiai fejlődés lehetséges következményeivel foglalkozik, próbálja meg extrapolálni az évtizedekkel későbbi jövőnket. Ez a sci-fi és a jövő iránt nyitott emberek számára roppant érdekes téma, engem pedig azért is érdekelt, mert 5 évvel ezelőtt már megírtam a magam technológiai szingularitással foglalkozó sci-fi regényét (Isten gépei), és sokan ebben a történetben találkoztak először magával a kifejezéssel, a jövőnek ezzel a fajta lehetőségével.
A science fiction írók közül pedig azokat az írókat kedvelem, akik lépést tartanak a jelennel, és emellett olyan fantáziával és egyedi látásmóddal rendelkeznek, ami eredetivé teszi őket. Ilyen például a számomra China Miéville, Alastair Reynolds, Paolo Bacigalupi, vagy a régebbiek közül Frank Herbert.

(Koncz Tamás)


 

Frissítve: 2013. július 16.
(A rendezvény részletes leírása a lap alján)
 

Az ősi övcsatok, az olvasás meg a képek
Bedzsula Ádámot, a fesztivál készülő ajánló videójának egyik alkotóját Koncz Tamás kérdezi
 

Ólafur Arnalds több száz pályázó anyagából választotta ki Kocsis Erikkel készített filmeteket, ami aztán a This place was a shelter című dal klipje lett. Miért erre esett a választása, mivel indokolta döntését?

bedzsulaÓlafur 198 pályamű közül választotta a miénket. Döntéséről egy Youtube-videóban számolt be, nála pontosabban én se mondhatnám el, miért. (Az izlandi zenész szerint Bedzsula és Kocsis szépen filmezett, minimalista videója drámai erővel, mégis visszafogottan kíséri a dalt, a sötétbe taszít, hogy aztán felcsillantja a reményt; emellett szervesen illeszkedik az új Ólafur-album, a For Now I Am Winter egészéhez is - K. T.)

Úgy tudom, a közel négyperces kisfilm különleges technikával készült. Mitől egyedi a klip, milyen eljárást használtatok?

Gondolom, a víz alatti jelenetekre vonatkozik a kérdés, amiket egy búvároperatőr vett fel olyan kamerával, ami képes 200 képkockát rögzíteni egy másodperc alatt. Ez normál sebességen lejátszva lassításnak felel meg, viszont folyamatosabb képet kapunkMásrészt, semmi olyan technikai megoldást alkalmaztunk, amit korábban ne ismertek, használtak volna. 

Ti készítitek az Olvasás Éjszakájának népszerűsítő videó anyagait is. Hogyan kerültetek kapcsolatba  a rendezvénnyel?

Az Olvasás Éjszakája-projekttel tudtommal az Ólafur Arnalds-pályázat kapcsán kerültünk képbe. A szervezőknek, döntéshozóknak annyira tetszett a végeredmény, hogy úgy gondolták, mi vagyunk a legalkalmasabbak a feladatra.

Milyen  jellegű videókra számíthatunk, és kik szerepelnek majd a filmekben? Itt is az megjelenik majd az Arnalds-klipnél alkalmazott technika?

Nem, ez képileg és tartalmilag is egészen más lesz, mint az Arnalds-klip. Egy őszinte, edukációs spot készül, ami vizualitását tekintve eklektikus pop art elemekkel dolgozik. A főszereplők jelen állás szerint Akkezdet Phiai lesznek, tehát Saiid és a rendezvényen is fellépő Závada Péter (Újonc). Nem egy tipikus reklámfilm készül, arról mindenkit biztosíthatok.

Mit és mikor olvasol szívesen, ki a kedvenc szerződ? Mennyire hatnak ki olvasmányélményeid a filmezésre, a klipek képi világára?

Bevallom, nyáron jellemzően nehezemre esik olvasni, bár ilyenkor is előfordul, hogy könyvet veszek a kezembe. Nemrég kezdtem neki például Terence McKenna: Istenek kenyere című könyvének. Viszont, amikor hűvösebbre fordul, mindig felszökik bennem a tudásvágy és ilyenkor könnyebben áldozok fel egy társasági élményt az olvasás oltárán. Kedvenc szerzőt nehéz lenne kiragadnom, de a teljesség igénye nélkül nagy hatást gyakorolt rám Philip K Dick, Viktor Pelevin, H. P. Lovecraft, Kurt Konnegut, Aldous Huxley, Stanislaw Lem, Umberto Eco, Ernest Hemingway vagy épp J. R. R. Tolkien. Témáját tekintve filozófiai, vallási, néprajzi, tudományos-fantasztikus (cyberpunk) és szépirodalmi művek érdekelnek, de általában nyitott vagyok bármire.

Eddigi olvasmányaim természetesen nagyban hatnak az általam készített képi anyagokra, elvégre mi emberek eredendően képekben gondolkozunk. Amikor olvasunk, azt óhatatlanul elképzeljük valahogy. Ez kivetítve a tapasztalataink megértésére, alkotók esetében újraformálására is vonatkozik, ami mindig is így volt és mindig is így lesz.

Mondok egy aktuális példát, mert egy barátommal pont erről beszélgettünk a napokban. Egy könyvet lapozgattunk, amiben többek közt ősi hun (ordosi) övcsattokról volt szó, az egyik  közülük két kakast formált. Két kakast, vagy egy tigrist, ez csak nézőpont kérdése, mert mindkettőt bele lehet látni a mintába. Közös olvasmányaink közt szerepelt némi buddhista logika, annak is a tetralemma tézise, amire hamar átugrott a társalgás. E felfogás szerint nem igaz az állítás, hogy a minta két kakast formál, de az sem, hogy egy tigrist. És az sem igaz, hogy a minta két kakast is és egy tigrist is formál, ahogy az sem, hogy a minta sem két kakast, sem egy tigrist nem formál. Ebben az értelemben olyan képeket szeretnék csinálni, mint az említett csat. Amit nézve az ember először arra gondol, ez egy kakas, aztán, hogy egy tigris, majd mindkettő, végül egyik sem, aztán rájön, hogy mindezt csak ő látja bele a csatba.

(Koncz Tamás)


 

Frissítve: 2013. július 14.
(A program részletes leírása a lap alján)

Amikor nem alszol
Az Olvasás Éjszakájáról Szabó Tibor Benjámin projektmenedzsert kérdezi Koncz Tamás
 

Hogyan született meg a rendezvény ötlete, miért tartottad, tartottátok fontosnak, hogy egy olvasást népszerűsítő fesztivált szervezzetek?

sztb200SzTB: A Supka Géza Alapítványt könyvkiadók és könyvterjesztők hozták létre, azzal a céllal, hogy az olvasásra mint örömforrásra hívja fel a figyelmet. Ez a második kampányunk. A Magyar Lapkiadók Egyesületével közösen szervezett első, tavaszi kezdeményezésünk, a Te is olvasol, ugye? című pályázat több mint hárommillió embert ért el, közülük 228 középiskolás korú diákot arra is rá tudtunk venni, hogy néhány oldalas kritikát írjanak Grecsó Krisztián igen szép novellájáról. Egy kilencezer karakteres szövegre összesen nyolcszázhúszezer karakternyi elemzés volt a válasz, az kábé nyolcvanas szorzót jelent. Azért szerették ezt a játékot, mert jópofa, bulis dolog, ha egy diák mondhatja meg a tutit a sikeres, ismert írónak. Addigra már meg is volt az ötlet, hogy a következő akció legyen direktben is buli, egy óriási, éjszakáig pörgő olvasásbuli, írókkal, szórakoztató produkciókkal, középpontban az éjszakával mint témával. De hiába a jó ötlet, ha nincs a MASZRE és az NKA kitüntető figyelme, támogatása, el sem kezdődhetett volna a szervezés.

Miért pont az Olvasás Éjszakája ez, és nem az Olvasás Napja? Miben különbözik egy hagyományos, nappali kulturális rendezvénytől?

Mert a Múzeumok Éjszakája sikere óta mindenki tudja, érti, miféle rendezvényre számíthat, ha azt látja, Az Olvasás Éjszakája. Ez a fesztivál teljesen más karakterű lesz, mint a könyves közösség hagyományos, nagy programsorozatai, az Ünnepi Könyvhét és a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Az Olvasás Éjszakája egy hatalmas parti, ahol Varró Dániellel lehet pókerezni, Simon Márton erotikus szövegeket olvas fel, ahol Grecsó Krisztián Kalapos Évával énekel, ahol Fejős Éva diafelvételekről mesél majd egy-egy történetet a színpadon, ahol Cserna-Szabó András Dragomán Györggyel és Fehér Bélával főz. Minden alkotót arra kérünk, valami mást csináljon, mint amit a pódiumon szokott. Az élő produkciók között a FISZ és a JAK, erre az alkalomra készített videoperformanszait vetítjük, az írók dedikálnak, a könyvesboltok éjszakába nyúlóan nyitva lesznek, és rengeteg alternatív programot is kínálunk.

Mikor és hol kerül sor Az Olvasás Éjszakájára?

Szeptember 13-án, pénteken Az Olvasás Éjszakája három főhelyszíne Budapesten a Károly körúti Alexandra, a Libri Könyvapalota és a Hátsó Kapu (a Fókusz Könyváruház mögött) lesznek, de a fesztivált rögtön a tervezéskor kinyitottuk, szabadon csatlakozhatnak a boltok, csatlakoznak is. A Kossuth kiadócsoport Örkény István Könyvesboltja, az Írók Boltja, a Nyugati téri Alexandra, a Párizsi Nagyáruház, a nyíregyházi ILS BookShop, valamint a soproni Cédrus Könyvkereskedés már jelezte, hogy jönnek, nyitva lesznek, programokkal várják az olvasókat. A legkoncentráltabb programsorozat pedig a három főhelyszínen fut majd.

Kikkel találkozhatnak, milyen programokban vehetnek részt az ide látogatók? Hány érdeklődőre számítotok?

Jelenleg is szerkesztjük, szervezzük a konkrét programlistát, július 18-án közzé is tesszük. Közben pedig készül a fesztivál ajánló videója, két, kiemelkedő tehetségű fiatal filmest kértünk fel a feladatra, jelenleg folyik a forgatás, a videót július 22-én mutatjuk be. A fesztivál médiapartnere az MR2 Petőfi, a MTVA valamelyik tévécsatornája és a Blikk Nők – reméljük, sok emberhez eljut a rendezvény híre!

Mit szoktál mostanában olvasni, ha nem tudsz vagy nem akarsz elaludni?

Az Egy sziget lehetősége még ott fekszik az ágyam mellett, rég a végére értem, de bele-belelapozgatok, Houellebecq újra és újra agyonver négy-öt mondattal. Emellett Czeglédy Gyula önéletírását, Szíriusz kapitány kalandjait olvasom éjszakánként. Meg, főleg, költségvetési terveket, programtáblákat.

(Koncz Tamás)